Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Párducz Mihály: Szkitakori leletek Heves megyében
rövid maradványával. A fej kissé gömbszeletformájú, átmérője 0,9 cm (I. t. 8a-b). 3. Gömbszeletformájú bronzpityke (I. t. 10 a-b). Közepén kis kerek mélyedés látható. Felületén körbehaladó, alig észrevehető tagolás látszik. Átmérője 1,3 cm. Egymással szemben egy-egy pálcatag nyúlik ki a pityke oldalából, talán a felerősítést szolgálták. Az ismertetett három sír sort látszik alkotni. A két első sír kora nem lehet kérdéses. Az 1. sír leletei az Alföldi szkítakori kultúrára jellemzőek. Az elektronborítású és kúpos végű, spirálisos bronzfüggő számos példányát idézhetnénk a kultúra elterjedési területéről. De, ha itt ettől el is tekintünk, arra azonban felhívnánk a figyelmet, hogy a korszak e jellegzetes tárgytípusa úgy látszik nem tartozik a déloroszországi szkíta kultúra jellemző tárgyai közé. Származásának kérdése homályos. Van olyan adat, amely igaz elég bizonytalanul Kisázsia felé mutat. Az sem lehetetlen, hogy itthon már a szkítakort megelőzően is feltűnik 1 . A sárga alapú szemesgyöngyöket a korszak hazai sírjaiból szép számmal ismerjük. Elég, ha ez állítás igazolására a Szentes-vekerzúgi temető sírjaiban talált példányokra utalunk 2 . A kerek metszetű tömör bronzkarperec sem idegen a szkítakori kultúra tárgytípusai között. Említenénk itt a Szentes-vekerzúgi temető 9. és a csanyteleki temető la. sírjának példányait. Mindkettőn harántrovátkolásos díszítés van 3 . A 2. sír vaslándzsája sem áll magában ez időszak emlékei között. Ami a formáját illeti csaknem azonosnak lehet tekinteni a jól ismert gyöngyösi szkítakori lelőhelyen talált kisebbik lándzsát, azonban ez utóbbi köpűjének végéről a beszegő gyűrű hiányzik, de az is lehetséges, hogy volt rajta, hiszen a köpű végét a rozsda tönkretette 4 . Szorosabb kapcsolatra utal azonban a gyöngyösi lelet nagyobb vaslándzsája. Ennek köpűjét ugyanis ugyanolyan gyűrű zárja le, mint a szilvásváradi példányét. Talán további egyezés is van a két példány között, az nevezetesen, hogy a gyöngyösi példány köpűjének felülete ugyanúgy sokszegletes képzésű, mint a szilvásváradi. Az erős oxidáció miatt ez a sajátos felületképzés csak kisebb részeken figyelhető meg 5 . Formájukat tekintve közel állnak a szilvásváradi vaslándzsához az ártándi és a tápiószelei temető 74. sírjának példányai. Vannak azonban közöttük eltérő vonások. A gyűrűs köpűvégződés mindkét lándzsánál hiányzik, sőt az ártándi példány pengéjét hosszában ketté osztó borda is más formájú, téglalapmetszetű 6 . A köpűvég gyűrűs díszítésére a Dóba közelében feltárt halomban talált vaslándzsa is mutat példát. A lándzsa nyúlánkabb típusú, a köpűje végét díszítő gyűrűje azonban kétszer tagolt. Kora, amennyire ez az ismertetés alapján megállapítható, a dunántúli Hallstatt С periódusra tehető 7 . A 3. sír vaskarperecének töredéke (ha valóban karperec maradványa), illetve az eredeti karperec ritkábban bár, de szintén jelentkezik a korszak emlékei között. Azonban a későbbi kultúrákban (pl. kelta) a vaspéldányok gyakoribbak. Nem ismerjük azonban egyelőre a sír bronzszegének és pitykéjének megfelelő darabjait, s ezért ezekről bővebben nem szólhatunk. A lelőhelyen bizonyára rejtőző temető két első sírja érdekes kérdést vet föl. A lelőhely az Alföldi szkítakori kultúrának azon a területén van, ahol túlnyomó a hamvasztásos sírok száma, még pedig elsősorban a szórthamvas síroké. A nyújtott csontvázas temetkezések ritkábban jelentkeznek, ezek feltűnése inkább a Körös-Tisza-Maros által bezárt területen szokásos. Ez a temetkezési szokás különösen azért érdekes, mivel a Szovjetunió európai területének déli részén a Dnyeper középső és alsó folyása vidékén a Ny-K (ritkábban a K-Ny és É-D) tájolású, hanyattfekvő nyújtott helyzetű temetkezés az uralkodó az archaikus szkíta kortól kezdve. Tehát, ha mi keressük szkítakorunkat, a keleti területekhez fűző szálakat, ezt a temetkezési szokást fokozott figyelemben kell részesíteni. Már Bottyán Árpád foglalkozott a kérdéssel és arra a megállapításra jutott, hogy a K-Ny (fejjel K-nek) tájolású nyújtott temetkezések helyi preszkíta elemeket képviselnek, a Ny-K-i pedig az erdélyi szkítakori kultúrával való etnikai kapcsolat bizonyítéka 8 . A szenteskörnyéki leletek kapcsán a Ny-K-i tájolást a helyi preszkíta hagyományokra vezettük vissza 9 . A Szentes-vekerzúgi temető sírjaiban megfigyelt temetkezési szokások elemzésekor hangsúlyozni lehetett e szokás helyi előzményeit. Említhettük a füzesabonyi, Gallus Sándor 36
