Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

át az ajánlott vályog falazat alkalmazását és az ajtófélfa anyagát a falba építették be gerendavázként és akár sövénnyel, akár földdel (döngölve), akár vályoggal kombinálva szerkesztették meg épületük falát. Mérlegelve az elmondottakat úgy tűnik, hogy a kétfelé húzó tendenciák semlegesítik egymást, ezért elfogadható az az arány, amit az ajtók száma és az alaprajzi beosztás között dolgozatunk elején felállítottunk. A gazdasági épületekről szólva, az egyik negatív adat a csűr elterjedésének déli határát vonja meg, történetileg is igazolva a recens állapotot. A csűr a területünkkel szomszédos Andornaktályán még használatos,

76 az elterjedés határa tehát Maklár felett húzódik. Nem ez a helyzet a tüzelős istállóval, amely forrásaink mind a négy falujában használatos volt és elterjedésének határait innen még jóval északabbra kell keresnünk. A recens anyag alapján joggal feltételezhetjük, hogy a forrásokból rekonstruálható istállók nagyobb része mennyezetnélküli és tüzelős építmény volt. Feltűnő az istállók és egyáltalán egyes gazdasági •épületek nagy mérete, amit azzal magyarázhatunk, hogy ezekben nemcsak állatokat tarthattak, hanem laktak is bennük, amint ezt Makiárról már más alkalommal hírül adtuk.

77 Nagyon valószínű az is, hogy az új telepesek azért építettek először istállót és csak az után lakóházat, mert ideiglenesen egész családjuk az istállóban lakott az állatokkal együtt. így válik érthetővé az a kérdéses állapot, amely az igénylőlapok és a gremiális összeírás adatainak összevetéséből olvasható ki. Előbb istállót épített a jobbágy, aztán a háznak egy sejtjét, amit helyzetének stabilizálásával párhuzamosan fejlesztett tovább, már akkor is háromsejtű lakóházzá. Forrásaink azonban emellett — mint láttuk — más példákat is tartalmaznak, a megtelepedés előbb vázolt menete tehát nem volt az egyetlen út és lehetőség, mint ahogy az élet minden időkben a szabályos és a renden kívüli esetek bonyolult szövevénye volt. Bakó Ferenc JEGYZETEK 1 Gunda В., 1954. 79. 2 Tálasi I. 1948. 14. :i Vajkai A. 1948. 26. 4 Barabás J. 1961. 135—146. 5 Barabás J. 1963. 102—103. 6 Soós I., 1957. 4—5. 7 Soós I., é.n. 102. 8 EÁL. Érs. lt. Liber 79/2. 9 Soós Imre dr., Heves megyei levéltári igazgató szíves közlése, akinek segítségét ezúton is köszönöm. 10 EÁL. Érs. lt. 341. rakt.sz. Füzesabony 1700. év, és Kápolna 1716. év. 11 Soós I., 1955. 32. 12 EÁL. Érs. lt. Liber 79/2. 13 EÁL. Érs. lt. 65 rakt.sz., 68a—29. 14 Soós L, 1955. 36. 15 Soós L, 1955. 41. — EÁL. Concer. 33, 98, 127. — EÁL. Érs. lt. 371. rakt.sz. — EÁL. Érs. lt. Liber 79/2. 16 Bakó F., 1964. 301—302. — Soós L, 1955. 43—44. 17 EÁL. Érs. lt. 515. rakt.sz. d-4. 1804. év. 18 Érdemes közelebbről is megnézni, hogy a három primitív lakóház milyen gazdasági és társadalmi körülmények között épül meg. Bodnár A. esete kézenfekvő: igen szegény ember és amellett „miser", tehát testileg nyomorék, akinek mindössze három sertése, három kaptár méhe van, inkább szőlőt művel, viszont hetedmagával él. A másik két építtető —Tasi M. és Varga A. — már nem ilyen szegény, mindketten egésztelkes jobbágyok, de családi viszonyaik alapján feltételezhető, hogy a ház a családban és közös háztartásban megmaradt nős gyermekek számára épült. J9 Bozó J. egyébként féltelkes jobbágy volt, szép állatállománnyal (négy ökör, két tehén, két sertés, két kas méh), maga az istálló pedig a leghosszabbak közé tartozott két szelemenjével és tizenkét pár horgasával. 20 Tasi Ferencnek az összeírásban két szekere van feltüntetve. 279