Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

jelző különböztetett meg. A terhes kamra egy pár ajtófélfával egysejtűre épült. Ajtófelet igényeltek még esztrengára, ami szintén épülhetett nemcsak egy, hanem két ajtóval is. Az igényeket — mint fentebb már említettük — a földesúr képviseletében a prefektus vizsgálta meg és hagyta jóvá. Az iratokon az látszik, hogy a jóváhagyás gyakran nem jelentette az igény maradéktalan teljesítését. A prefektus hol többet, hol kevesebbet változtatott az anyag mennyiségén, vagy egyszerűen törölte a kért anyagot és mást adott helyette. Egyes falvak igényét szinte változtatás nélkül jóváhagyták, másokét viszont jelentős mértékben megváltoztatták. Az első esetre Kerecsend a példa, a másodikra a többi három község. Ezek közül a demjéni iraton a javítások oly markánsak, hogy alattuk a régi szám a legtöbbször nem ismerhető fel, de Maklár és Füzesabony igénylésében a lapalji összesítések kétszer szerepelnek — eredetiben és korrigálva —. úgyhogy itt az igény és a teljesítés differenciája kimutatható. Ezek a különbségek utalnak egyrészt a helyi építőgyakorlat valóságos színvonalára, amelynek korrekciójából a földesúr korszerűsítő tendenciája olvasható ki; utalnak másrészt a jobbágyok tényleges lakás és épületigényeire, amelyeket a földesúr — takarékoskodva a saját anyagával — a legtöbbször mérsékel, lecsökkent. A változtatás mértéke konkrétan is kifejezhető, ha megadjuk, hogy a kiutalt mennyiség az igényeltnek hány százalékát teszi ki, mert a jóváhagyott szám mindig kisebb az igényeltnél. Kezdve a tetőszerkezet elemeivel, az igényelt ágasfa, szelemen, horgas és léc legnagyobb részét, átlag 90%-át megkapta a lakosság, a csökkentések inkább a lakóházak méreteire vonatkoznak.

55 К födémet összetevő mestergerenda és általgerenda 70—80%-át utalták ki, Füzesabonyt kivéve, ahol az általgerendák számát csaknem felére csökkentették.

56 Más arányok figyelhetők meg az elavult és bizonyára hagyományos falazat, a sövényfal anyagainak kiutalásakor. A koszorúágasnak Makiáron 54 %-át, Füzesabonyban csak 29 %-át utalják ki; a vesszőnek Makiáron 77%-át, Füzesabonyban 57%-át; a karónak Makiáron 59%át, Füzesabonyban 24 %-át kapja csak meg a jobbágyság. Az ajtófélfát Makiáron párosával, Füzesabonyban darabszámra adják meg, de azért így is megállapítható, hogy Makiáron az igények 94 %-át, Füzesabonyban azoknak csak 64 %-át teljesítette az uraság. — A két falu eddig előadott igénylési adatait összevetve az látszik, hogy Maklár igényeit a földesúr átlag magasabb százalékban teljesítette, mint a másik faluét. Ennek oka valószínűleg a reálisabb igényekben és a korszerűbb technika tervezett alkalmazásában kereshető. Az igények felülvizsgálata után a prefektus intézkedett arról, hogy a jóváhagyott mennyiség honnan, a püspökség melyik erdejéből szállítható el. Az igénylőlapok mindegyike tartalmazza azt a záradékot, amelyben a prefektus megjegyzi, hogy az ispán kiadhatja az épületfát, de előbb szállíttassa be a jobbágyokkal az udvar épületfa szükségletét (a demjéniekkel 100, a füzesabonyiakkal 300 szál fát) azért, „hogy tellyességgel ingyen ne essen ennyi számú fa kiadássá". Az ilyen értelmű kommentár mellett a kerecsendi és a makiári záradék még egyéb, számunkra igen használható utalásokat is tartalmaz. A makiári szöveg a fentieket még azzal egészíti ki, hogy a fa kivágásakor a „hitelyes kerülő" jelen legyen, nehogy a jobbágyok a kijelölt területen kívül, ,,a tilalomba tartandó erdőt" is vágják, ami elég gyakori kihágás lehetett, mert a prefektus büntetést is helyez kilátásba : 12 dénárt, vagy 50 botütést. Az uradalom fájának beszállítása pedig nemcsak azokat terheli, akik épületfát kaptak, hanem az ispán „vesse ki az egész helység erejét" azért, hogy előbb szállítsák be az uraságnak Egerbe a tavaly vágott 200 szál épületfát, s csak azután fogjanak a magukéhoz. A fával kapcsolatos kötelezettségek, hogy az egyébként 3 évre adó- és robotmentes új telepesek is kötelesek voltak 3 orgia öl fát vágni.

57 Bár későbbi keletű, de valószínűleg 1765 körül sem ismeretlen a kistályai jobbágyok sérelme, akik arról panaszkodnak, hogy későn kapják meg az engedélyt a fa vágására, amikor már „a fának java el hordatik, és így nékünk csak az alávaló és vékony fák esnek, melyek alig két-három esztendeig tartanak, a szu által semmivé tétetnek, vagy pedig a fedőlék terhe alatt öszvetöredeznek."

58 Helytelenítés persze a jobbágyok magatartásával kapcsolatosan is akad, szintén későbbi időből, 18* 275