Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Varga Éva-Viola: Miguel March festménye: Szt. József halála

MIGUEL MARCH FESTMÉNYE: SZT. JÓZSEF HALÁLA Egy, az egri múzeum tulajdonát képező festmény került a Képzőművészeti Főiskola restaurátor tanszékére restaurálás céljából. Sötét firniszréteg takarta, témája is alig volt kivehető. A Múzeum mellékelt egy fényképet, amelynek a hátán August L. Mayer véleménye olvasható 1924. II. 7-es dátummal. Ő a képet Francesco Antolineznek (:1664. Sevilla—1700. Madrid :) tartja. Analógiának a szerinte Murillo-hatás alatt álló képhez a Prado Múzeum Mária életéből vett ábrázolásait veszi alapul. A kép letisztítása során szignatúra és évszám lett láthatóvá a bal alsó sarokban, az egyik ácsszerszámon ferdén írva, balról-jóbbra : M. M. f. 1669. Kétségtelen, hogy a festmény spanyol mester műve, az évszám is megerősíti, hogy tizenhetedik századi. A jelzés alapján, stíluskritikai alapon Miguel March személyében találtam meg a festőt. Miguel March 1633-ban Valenciában született és ugyanott halt meg 1670-ben. Apjának, Esteban Marchnak volt a tanítványa, akinek halála után (1660) Rómába ment, hogy Carlo Maratti iskolájában továbbképezze magát. Kolorizmusában (Palomino), mégis talán apja volt rá a legnagyobb hatással, akinek műhelyében segédkezhetett. A legtöbb forrás mint lényegeset emeli ki nála ezt a befolyást. Mint apja, ő is csataképfestő volt, de a katolikus Spanyolországban természetesen sok vallásos tárgyú festményt is alkotott. Ezeket apja modorában festette, csak erőtlenebbül, lágyabban. Ha tanulmányozzuk Esteban March festészetét, meglepődünk, mennyire eklektikus volt. Találunk művei között velencei, Bassano-hatású képet („Átkelés a Vörös-tengeren", a cargagentei plébánia templomban), de csataképeit Salvator Rosa és Bourguignon modorában komponálta. Ahogyan a schwerini katalógus említi, Pedro Orrente tanítványa is volt (meghalt 1644-ben Toledóban), s a velenceieket, különösen a Bassanokat utánozta. Pedro Orrentéről írja van Loga, hogy mint kevésbé ismert Bassano-követő, Ribalta-tanítvány, 1667-től megfordul Valenciában, Greco-tanítványnak is mondják. Csak erőteljes önarcképe mutatja meg egyéni festésmódját, ez érthető, hiszen legtöbb festőnek az önarcképe a legőszintébb festői megnyilvánulása. August L. Mayer említi az apja számos jellemző csendéletét, ezek a Prado Múzeumban és Valencia Múzeumában találhatók. A csendéletkomponálás lényeges tényezője Miguel March „Szt. József halála" c. képének is. A Thieme—

Becker művészeti lexikon szerint a megfestés nápolyi előképekre utal. Tudunk egy önálló madár-csendéletéről is az egykori Estoup (Estor) gyűjteményben (Kat. 1865. Nr. 145). Esteban March művészetét már azért is figyelemmel kell kísérnünk, mert fia festészete tőle indult el. Egy korábban Estebánnak tulajdonított apostolciklust a Madridi S. Fernando Accademián August L. Mayer erősen flamand hatásúnak tart. A hat képet a madridi S. Francisco el Grande templom sekrestyéjében Miguel March 1666—67 között festette, a sok későbbi ráfestés ellenére is az Ecce Homo, a Keresztvitel és a Kálvária c. darabokon erős Rafaello és van Dyck hatás érezhető. 235