Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–1968) VI.

A 2. sz. kutatóárok a széles lejtő közepe táján húzódott. Ebben az árokban is előkerült a bástya alapozása, s abban a gerendák (kikorhadtak) fészkei is mutatkoztak. Az árok középső szakaszában előkerült egy ház maradványa. A ház egyik sarkában feltártuk egy kályha-, másik részében pedig egy kemence maradványait (5—6. kép). A kályha É-i oldalán az alsó sor két csempéjét — az egyik töredezett volt — eredeti helyzetében találtuk meg (7. kép).

4 Ez a kályha egy XVIII. század második felében még lakott házhoz tartozott (8. kép). Pusztulására a XVIII—

XIX. század fordulója táján kerülhetett sor.

5 A kályha alatti törmelékrétegben egy ép bögrét találtunk. E darab készítésének kora a XVII. századra tehető (9. kép с ábra).

6 (Ezt a kutatóárkot a következő évben (1968) Ny-i irányba meghosszabbítottuk. Ennek és az 1. sz. kutatóárok metszetének rétegeihez igazodtunk a további szintsüllyesztéseknél.) A 3. sz. kutatóárok metszete vastag bontási réteget mutatott felső részén. Ez a réteg a Szépbástyának a XIX. század elején végrehajtott bontásakor alakult ki a bástya alatti területen.

7 Ebben az árokban is mutatkozott a bástya széles alapfala és abban az egykori gerendák fészkei. A 4. sz. kutatóárokkal átvágtuk a bástya tetejére vezető utat is. Az árok alsó részében egy hevenyészetten rakott fal maradványa került elő, amely a bástya alapozásától induló rézsűt tartotta. Az árok közepe táján a bástya széles alapfalát tártuk fel. Ennek aljában jól megfigyelhető volt az egykori boronaszerkezet rendszere, amelyet a többszörösen feltöltött terület teherbírásának fokozására fektettek le a nagy súlyt képező Szépbástya építésekor. Az árok felső szakaszát a nagy szintkülönbségek miatt lépcsősen képeztük ki. (Az árkok kijelölésénél figyelembe vettük, hogy ez az árok, a keleti oldalon ásott 1. sz. árokkal együtt, egy teljes metszetet adjon a bástyáról. A két árkot össze is kötöttük a bástya tetején húzott árokkal.) Ennek az ároknak metszete — a K. 1. sz. árokkal együtt — tájékoztatást ad a belső vár mélyebben és magasabban fekvő részei közti szintviszonyokról, valamint az itt elhelyezkedő törmelékrétegről (10. kép).

8 A bástya É-i oldalán vezet fel az út a Szépbástya tetejére. A felvezető utat itt már magas, romos falak határolják D-ről, É-ról pedig egy erős rézsű, amelynek aljában találjuk a Setét-kapuhoz vezető út melletti támfalat. A bástya tetejére vezető út felső szakasza mellett álló falmaradványok alsó két sorában ép állapotban levő, szépen faragott kváderkövek kerültek elő a törmelékréteg alól (11. kép).

9 Ezek a szélükön gondosan megmunkált kövek egyedüli emlékei az egykor hatalmas bástya eredeti falazatának, falszövetének. E falrész alatt ástuk az északi oldal 1. sz. kutatóárkát (É. 1.), amelyben előkerült a bástya alapfala a kikorhadt gerendák fészkeivel és néhány cölöplyuk is. A kikorhadt cölöpöket a Setét-kapu feletti magas töltés — feljáró út — erősítésére verhették az aránylag lazának mondható törmelékrétegbe. Az ároknak bástya felé eső végében emelkedő falazat szöglete képezi a bástya tetejére vezető folyosó (12. kép) — korábban boltozattal fedett — bejáratának É-i káváját. A megközelítőleg К—Ny-i irányú folyosó kőből falazott maradványain erős pusztulás nyomai mutatkoznak. A folyosó Varkoch-kapu felé eső végében volt a bástya tetejére vezető nyílás. A folyosó D-i fala ezen a részen le is záródik. A tetőre vezető feljáratnak egyéb maradványa azonban ezideig nem mutatkozott. [A tetőre vezető nyílást és a boltozott folyosót csak egy XVIII. században készített felmérés (13. kép) és egy távlati kép mutatja.]

10 A bástya K-i oldalán öt kutatóárkot ástunk. Ezekben az árkokban előkerültek annak a régi várfalnak maradványai, amely a belső várat elválasztotta a külső vártól, a Baldigara idejében végzett építkezések előtt. E várfal fölötti rétegben mutatkoztak a Szépbástya alapozásának maradványai. Ezeknek jelentős része a korábbi várfalra ráépült (14. kép). Ez az oka annak, hogy a kör alaprajzot megközelítő, sokszögletű bástyát a XVIII. századi alaprajzok némelyikén a délkeleti oldalon „nyomottnak" — a valóságnak megfelelően — ábrázolják.

11 Az alapozáson belül és arra rámosódott barnás, fekáliás töltésben sok edény-, 180