Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

KABAROK ÉS PALÓCOK* (Adatok a Palócföld IX—

XI. századi településtörténetéhez.) A Heves megyei Múzeumi Szervezet kezdeményezésére 1967-ben olyan komplex kutatás indult meg, amelynek célja a palócnak tartott néprajzi csoport etnokulturális jegyeinek meghatározása az anyagi és szellemi kultúra emlékeinek nagy területen és kellő mélységben történő összegyűjtése során. A kutatásba Heves, Borsod, Nógrád, Pest és Szolnok megyék múzeumi szervezetei mellett az országos múzeumok és akadémiai intézetek kutatói is bekapcsolódtak. 1967. november 10—-11-én Egerben tanácskozás ült össze, amelyen néprajzos, nyelvész, történész és régész kutatók vettek részt. A tanácskozás egyrészt összefoglalta a palócok kutatására vonatkozó eddigi ismereteket, másrészt meghatározta azokat a szakterületeket, amelyek intenzív kutatása során az etnikumot meghatározó specifikus jegyeket fellelhetjük. A tanácskozáson résztvevők szinte kivétel nélkül megállapodtak abban, hogy jelenleg egyetlen olyan tudományterület sincs, amelynek kutatási eredményei lehetővé tennék a palóc népcsoport etnikus jegyeinek meghatározását, vagy akár területi elterjedésének megrajzolását. Egyedül talán a néphit témakörébe tartozó jelenségek nyújtanak több- kevesebb támpontot a kérdés megoldásához.

1 Eddigi ismereteink alapján a palóc népcsoport nagyobb tömegben Heves, Nógrád és Borsod, kisebb csoportokban Szolnok és Pest megyékben él, de palócokat találunk a régi Gömör, Hont, Nyitra és Bars megyék területén is. Megállapítható, hogy a XVIII. századi telepítések során a felsorolt területekről az ország egyéb részeire is történtek kirajzások, s ez a tény a kutatás területi kiterjesztését, de ugyanakkor megnehezítését is jelenti. A palócok néprajzi szempontú vizsgálata csak azt teszi lehetővé, hogy 150—200 évre visszanyúlva találjuk meg a sajátos, meghatározó jegyeket és a nyelvészeti vizsgálatok is csak korlátozott időhatárig tudnak visszakövetkeztetni. Szükség van tehát olyan történeti kutatásokra, amelyeket a területre vonatkozó levéltári anyag alapján végzünk el, de ez a munka sem vezet messzebbre a XVII—

XVIII. századnál. A helytörténeti vizsgálódások során tehát inkább csak a palócnak tartott terület viszonylag késői történetére, semmint a palócság kialakulására kaphatunk adatokat. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok lehetővé tehetik ugyan egyes etnikus jegyek meghatározását, de ezek csak a népcsoport késői történetének vetületében jelennek meg.

2 * Szerkesztői megjegyzés: Kovács Béla dolgozatának bírálatához a szak-lektoroktól eltérő véleményeket kaptunk, s az egyik véleménye szerint a „Kabarok és palócok" egyes következtetései túl merészek, adatai nem eléggé meggyőzőek. Ennek ellenére közöljük Kovács Béla tanulmányát egyrészt, mert a most megindult Palóc-kutatás keretei között, annak hatására született, másrészt mert annyi idő után újra felveti a palócság kialakulásának kérdését, amitől azt reméljük, hogy új adatai, érvelése és megállapításai további aktivitásra ösztönzik majd történészeinket. 159