Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

A vízzel kapcsolatos képzetek, a víz tisztító erejétől a vízen-túli másvilág hitéig, Indiától Nyugat-Európáig elterjedtek.

56 Mivel a hun—magyar mondakörben is többször felötlő elem, ebben a környezetben otthonos a Thonuzoba haláláról szóló legenda is.

57 Ma már eldönthetetlen, hogy Thonuzoba temetkezése pontosan hol is történt : az abádi révben, tehát a folyóban, vagy az abádi révnél, tehát a folyó partján. A Tisza Abád-környéki széles árterülete alapján az utóbbi lehetőséget tartjuk valószínűbbnek.

58 Öngyilkosságként értelmezve Thonuzoba élve-eltemettetését, a makacs pogányságára való utalás fényében tettét végeredményben az ún. „pogánylázadások" sorába illeszthetjük, mint annak kevéssé látványos, s éppen ezért csak a nemzetségi hagyományban megmaradt emlékét.

59 Magának a temetkezési formának a kérdése igen fontos, bár Thunozoba temetkezése nem feltétlenül jellemző a velejött besenyők egészének szokásaira.

60 A besenyő dűlőnévanyagban megfigyelhető Korhány nevek számos változata alapján joggal állítják párhuzamba temetkezési szokásaikat az oroszföldi nomádok kurgántemetkezéseivel.

61 Ugyanerre vallanak a Tomajnemzetség szállásterületén megfigyelt s alább tárgyalandó halomtemetkezések is.

61 V. A százdi apátság 1067 táján kelt alapítólevelét Péter comes (talán Aba-nembéli) adta ki.

62 A hitelességével szemben támasztott kételyek az oklevél formai

63 és tartalmi

64 jegyei alapján egyaránt indokolatlanok. A besenyőkre vonatkozó három adatát így az 1067. körüli állapotokra nézve hitelesnek vesszük. Az oklevél a százdi monostor Szihalom környékén fekvő birtokain utal egy útra, amely a besenyők sírhalmaihoz vezet.

65 Megemlíti ugyanennek a birtoknak határjárásában a besenyők kútját is.

66 Végül az ezen, illetve a szomszéd birtokon levő szolganépek felsorolásában 30 lovas szolgáról esik szó, akik közül 20 magyar és 10 besenyő volt.

67 A XVIII. századi térképek alapján a százdi apátság meghatárolt Szihalom-környéki birtoka a mai Füzesabony és Szihalom, illetve Mezőtárkány között feküdt. Ebben az esetben a besenyők sírjaihoz vezető utat Észak-déli irányúnak kell tartanunk. így a megemlített út egyenesen a XIII. században feltűnő Bögér Besenyő (Buger Beseneu)

68 birtok felé vezetett, amely azonos a mai Besenyőtelek helyén, pontosabban talán határában volt településsel. A százdi oklevélnek a besenyő temetkezésekre való utalása két fontos adatot szolgáltat : 1. A Bögér Besenyőhöz tartozó, és Szihalom határának közelében volt besenyő temetkezések még a XI. század első felében keletkeztek; 2. A százdi oklevél kiállításának (1067. k.) táján a környék lakossága határozottan a besenyőkének tudta a saját szokásaitól elütő sírhalmokat.

69 Fenti meggondolások alapján Bögér Besenyő kialakulását a XI. század elejénél későbbre nem tehetjük. Kérdés azonban, hogy Bögér Besenyő lakói is a Thonuzoba vezetésével bejött besenyőkből származtak-e, vagy a Tomaj-nemzetség népeinek egy későbi kirajzása idején telepedtek meg a nemzetség birtokaival átellenben, a Tisza szemközti oldalán ? A Tiszától Északra nem tudunk Tomaj-nembéli urak birtokairól. Annál ismertebbek viszont a Szalók-nemzetség birtokai.

70 Érdekes, hogy Bögér Besenyő birtok kapcsán egyik nemzetségről sem esett szó. A Szalók-nemzetség a Tisza mentén határos volt a Tomajok birtokaival,

71 s osztoztak a Tisza Abád alatti szakaszán is.

72 Úgy látszik tehát, hogy a Bögér Besenyőt lakó besenyők már a XI. században a királyi népek közé tartoztak, illetve részben az Aba-nemzetség szolga133