Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető

vőtől elvették az fekete zászlót és kardot, azokat esszerontották és az sírban a koporsó m elé bevetették"/

13 32. sír. Feltűnő, hogy a temetőrész egyetlen sírja, amelyben a halottat fejjel keletnek temették el. A megfordított tájolás egymagában nem jelent feltétlenül a halott visszatérése elleni praktikát.

44 líovastemetkezések. A temető sírjaiban egy kivétellel csupa olyan lovastemetkezést találtak, ahol a ló koponyáját és lábcsontjait temették el. Az, „A" sír leírása alapján gondolhatunk arra, hogy ebben a sírban esetleg a harcossal az egész lovat eltemették/" Jelenlegi ismereteink szerint a lovastemetkezés két formája között így, egy temetőn belül, nem tehetünk lényeges különbséget. IV. A TEMETŐ LELETANYAGA Edények. A temető edényleleteiből ma meglevő darabok semmiben sem ütnek el a honfoglaláskori leletek általános edényformáitól. Díszítésük, készítésmódjuk sem képvisel különleges típust. Önmagában ennek a korszaknak edényei keltezh eteti ének. Kétségtelenül egykorúnak tűnik a szépasszony-völgyi edényekkel a füzesabony-réti tanyai edény, amelyet szintén közlünk. Ennek az edénynek a díszitésmódja szokatlan az egykorú leletanyagban, de nem anakronisztikus/'

0 Rendeltetésük szerint egyik sem ivóedény, folyadékot, a laposabbakban meg talán kenőcsöt, zsírt tarthattak. Nyílhegyek. A nyílhegy formáját a rendeltetése szabta meg. Éppen ezért egy-egy nyílhegyforma igen hosszú időn keresztül volt használatos. A szépaszszony-völgyi nyílhegyek általában a más egykorú temetőkből származó darabokkal méretben és formában, kivitelben megegyeznek. Ritkább forma a villás nyílhegy. (XVI. t. 2.) Vadászatra, különösen vízimadarakra használták. Még a XI. századi temetőinkben is előfordul/'

7 Tudomásom szerint honfoglaláskori leleteinkben egyetlen, rokontalan példány a XV. t. 4. sz. nyílhegy. Formája szerint vadászatra használhatták. Rokondarabjait orosz földről ismerem : Rodanovo gorogyiscsén

/,s és Novgorodban''

9 került elő hasonló darab. Novgorodban ezt a formát a X. század második felére keltezik. Említést érdemel a XVI. t. 4. sz. nyílhegy: tökéletesen megmunkált, szinte kovácsremek. Levél alakú nyílhegyeinkhez viszonyítva ritkább forma.

50 Temetőnk nyilhegyeiineik rokondarabjai ismeretesek orosz földi más leletekben is: Szarkelen

51

, Cimljanszkoje gorogyiscsén'

2 keresztül egész Mongólia nyugati pereméig^

3 észak felé Belorussziáig

5

'

1 követhetjük ezeknek a nyílhegy43. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. (Altorjay B. .Apor Péter munkái. Közli Kazinczy G. Monumenta Hungáriáé Historica. 11/11.) Bp. 1863. 410. 44. Szabó J. Gy.: 1964. 125. 45. A lovastemetkezések formáiról: Lász!ó Gy.: 1944. 452. skk. 46. Foltin J.: 1887. ih. 47. Vasasi temető: Dombay J.: A Janus Panaonius Múzeum évkönyve, 1961. I. t. 16. — Piliny— Sirmányhegy: Nyáry A.: Archaeológiai Értesítő. XXIV. 1904. 61. 48. M. B. Taliekij : Verhnyeje Prikamie v X—XIV. vv. (Matyeriali. 22.) Moszkva, 1951. r. 16/9. 49. A. F. Medvegyev: Aruzsie Novgoroda Velikavo tMatyeriali. 65.) Moszkva. 1959. r. 13/25. 50. Hampel J. : Ujabb tanulmányok a honfoglalási koi emlékeiről Bp. 1907. VIII. t. 15., XXXIV. t. 3. (—Jósa A.: Archaeológiai Értesítő. XX. 1900. 216.) — Hampel. J. : 1900. LII. t. 12. 51. Sz. A. Pietnyeva: Kocsevnyicseszkij mogilnyik bliz Szarkela-Bjeloj Vjezsi. (Materiali. 109.) Moszkva—Leningrád, 1963. r. 17/29., p. 210. 52. I. I. Ljapuskin: Pámitnyiki Szaltovo-majackoj.kulturi v basszejnye r. Dona (Matyeriali. 109.) Moszkva—Leningrád, 1963. r. 16., p. 123. 53. Sz. V. Kiszeljev—A. D. Jevtyuhova—L. P. Kizlaszov—H. Ja. Merpert—

V. P. Levatova: Drevnyemongolszkije gorodá. Moszkva, 1965. r. 107/1. 54. P. v. Alekszejev: Polockája Zemlja. Moszkva, 1966. r. 72. UO