Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető

Л III. sor rendjét látszólag megbontó 15. és 16. sír kétségtelenül ebbe a sorba illeszkedik; gyermeksírok másutt is hasonlóan, valamelyest kirínak a rendből. A III., IV. és V. sorokhoz délnyugatról már csak néhány sír csatlakozhatott. Ezeknek a soroknak a gazdagabb temetkezései a feltáratlan területre esnek. A 16. sír helyzete figyelmeztet arra, hogy több helyen két szomszédos sír között egy harmadik is elférne. így feltehetjük, hogy a 28—29. és 29—30. sírok között a temető kijelölésekor még életben levő személyek sírjai számára hagytak helyet,

22 Érdekesen oszlanak a férfi és női temetkezések meg: az I. sorban egymás mellett három férfisír (3., 4., 5.) sorakozik, míg több helyen egymás mellett női és férfi sírok helyezkednek el Í8—9. 17—18, 24—25. sír). A két nem temetkezéseinek nagyjából megfelelő száma az egynejűségre vallhat Abból, hogy egymás mellé több férfisír kerül, még meg nem házasodott férfiak temetkezéseire gondolhatunk. Feltűnő, hogy a temetkezések mennyire szegények a délnyugati oldalon. A 3. és a 18. sír között gondolatban megvont egyenestől délre a zömmel melléklet nélküli, északra a gazdagabban ellátott sírok helyezkednek el. Mivel a szegényes vagy éppen mellékletek nélküli temetkezések nem egy külön csoportba tömörülnek, nem szolga- vagy rabszolganép sírjai, hanem a vagyoni rétegződés tükrözői, egy családon, vagy nagycsaládon belül. Sajátos kettősség jelentkezhet tehát ilyenformán az egyes családok életében: a hagyományos családi rangsorban elfoglalt helyek megszabta rendben temetkeznek még, azonban erősen megindult a családok rétegekre bomlása. Ennek a folyamatnak a megfigyelése ebben a temetőrészben csak feltevésszerűen lehetséges; a temető teljes feltárása esetén nyilván határozottabb és árnyaltabb jeleit láthatnék ennek a társadalmi jelenségnek. Érdekes, hogy a feltárt terület északi és keleti részein kerültek elő a leggazdagabbnak látszó temetkezések. Erre vallanak a szomszédos Éliássy-szőlő szórványleletei is. Elképzelhető, hogy a magyar nagycsaládi temetkezések

23 mintájára a feltáratlan területen, túl a gazdagabb sírokon, az egyes soroknak újabb szegényes szárnyai következnek. Ez a jelenség olyan temetkezési formát határoz meg, amely alapjában megfelel az ún. nagycsaládi (Bezdéd, Eperjeske ßtb.) temetőknek, azonban egy társadalmi réteggel alacsonyabb szinten. A szépasszony-völgyi temetőben ilyen nagy családi temetkezések egyidejű sorozatát is láthatjuk. Egy-egy sorban egy-egy család temetkezett. Egységüket a nagycsaládok összefogó nemzetségi szervezet adhatta meg. A feltárt temetőrészre alapuló következtetéseink természetesen feltevés jellegűek. Igazukat csakis újabb ásatás mutathatná ki. Határozottan annyit láthatunk, hogy a temetkezés a társadalmi helyzetet tükröző, előre meghatározott rendben és előre kijelölt területen történt. III. A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK 3. sír: A sírleírásnál említett három nyílhegy szokatlan helyzete kétséget ébreszt az iránt, hogy ezeket a temetésnél egyszerűen a halott mellé helyezték 22. Üres, kihagyott sírhelyek nagycsaládi temetőkben: Bezdéd: K. és L., f. és e. sírok között

r Kenézlő: B. és С sírjai között. László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 4. kép, 11. kép. 23. László Gy.: 1944. 125. skk. 77