Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető

III. t. 2.: (Isz. 54. 54. 1.) M: 15,5 cm, In. sz: 12,5 cm, száj 0: 12 cm, fenék 0: 8 cm. Korongolt, jól iszapolt edény. Barnás színű. Pereme enyhén kihajló. Díszítése: egymás felett és mellett hatosával sorakozó pontok, egyenlőtlen elrendezésben. ÍV. t. 1. (Isz, 54.26.1.): Fülkanál (?), a temető 26. sírjából. Teljes hossza 8,5 cm, a dísztagé 5 cm, kanál és rúd együtt 3,9 cm. A dísztag szélessége: 1,6 cm, vastagsága 1,5—1,6 mm. A kanalas tag körös átmetszetű, 0: 1,7—1,9 mm. Csuklónál szívalakúan ellapítva, vége kanálformára kiképezve. A dísztag áttört mívű díszítése állati és növényi elemekből áll. Az állat keveréklény, kutyatestű, tömzsi, karmos mellső lábakkal. A comboktól tollas szárny indul, farka legyezőszerűen szétterítve. Határozottan felismerhető benne az ún. „pávasárkány".

12 Az állat feje előtt álló növény palmettaszerű leveleivel életfának mondható. A kanalas vég kiképzése révén pipereeszközre vall. Köröm, gondozására, vagy a fül tisztogatására használhatták. ÍV. t- 2. (Isz. 54 25. 1.): Díszkorong. Rézből öntött, ezüstözött, Átmérője 5 cm. vastagsága 1,2—1,3 mm. Pereme kissé megkopott, elülső oldalát az áttörések mentén leráspolyozták. Felső harmadában palmettaforma növényi díszítés alatt futó állatalak helyezkedik el. Az állat háta fölé csapott farka és fülei beilleszkednek a növényi díszítés elemeibe. Felülete plasztikusan díszített, az állat testét, a növény leveleit bemélyített mezők tagolják. Az áttörésekben bizonyos szimmetria érvényesül. Az állat homloka magasságában mindkét oldalon határozott kopásnyomok látszanak, jelezve a felerősítés helyét. A far feletti részen hasonló nyomok mutatkoznak, a kopásnyomok megadják a korong helyzetét, használata idején. V. t. 1—2. (Isz. 54. 27. 1., 54. 29. 1.): Hajkarika pár. Körös átmetszetű, 1 mm átmérőjű vörösréz huzalból hajlítva, mindkettő kissé torzult, eredeti átmérő kb. 2,5 cm. V. t. 3. (Isz. 54. 31. 1.): Hajkarika, 1,3 mm vastag, körös átmetszetű bronzhuzalból. Töredék. Eredeti átmérő: kb. 2,8—3 cm. V. t. 4—5. (Isz. 54. 28. 1., 54. 30. 1.): Hajkarika pár, körös átmetszetű ezüsthuzalból. À huzal vastagsága: 1,2 mm, a karika átmérője: 2,6—2,8 cm. Valószínűleg a 26. sírból. V. t. 6. (Isz. 54. 32.1.): Gyűrű, bronzból öntött. Külső oldalán kiemelkedő gerinc fut, rovátkolt testű. Átmérője: 2—2,1 cm. V. í. 7. (Isz. 54.33. 1.): S végű hajkarika, ezüsthuzalból. Gyermek számára készült. Átmérője: 2,2—2,4 cm. Nem szépasszony-völgyi lelet, tévesen leltározva. V. i. 8. (isz. 54. 91. 1.): S végű hajkarika, ezüsthuzalból. Tévesen leltározva, nem szépasszony-völgyi lelet. V. t. 9. (Isz. 54. 53. 1.): S végű hajkarika ezüst, töredék, Tévesen leltározva, nem szépasszony-völgyi lelet. Ví. t. 1. (Isz. 54.17.1.): Karperec, kissé torzult alakú bronzpánt. Vastagsága 1—1,2 mm, szélesség 6 mm. Átmérője: 5,1—5,5 cm. Dísztelen, pereme tompa. Ví. í. 2. (Isz. 54. 16. 1.): Karperec, átmérője 5,5—5,9 cm, 11 mm széles bronzpántból hajlítva. Vastagsága 1,5 mm. Pereme éles, a külső oldalán enyhe gerinc fut végig. 12. A pávasárkányról: K. Trever: Szenmurv-paszkudzs, szobáka-ptyica. Leningrád, 1927. — Trever könyvét a magyar szakirodalomban Szabó J. Gy. használta fel: Emlékkönyv a túrkevei múzeum tízéves fennállására. Túrkeve, 3.961. 31. o. 22. j. 73