Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Korompai János: Gárdonyi Géza levelezése Gárdonyi Sándor hagyatékában I.

kapcsolatformát választotta. Bizonyára azért, mert könnyebb a levél terjedelmét megszabni; mint a látogatás vagy az egyszer már elkezdett beszélgetés tartamát előírni. A nap minden percét számon tartó és kihasználó író a hozzá érkező leveleket még ki is válogathatta. A most vizsgáltak között is vannak olyanok, amelyeken alsó lapszélén Gárdonyi által színes ironnal írt ,,n" vagy „nf betűk állnak. Feltehetően azt jelentették, hogy arra a levélre nem kell választ írnia, nem felelek. Gárdonyi nem is válaszolhatott minden hozzá intézett levélre. Ö maga írja egy előttünk ismeretlen asszonynak szánt levele félbeszakítottan ránk maradt fogalmazványában

2 „...készséggel válaszolok, noha csakugyan nincs annyi időm, mint amennyi levelet kellene írnom..." E levéltöredék további szövegéből kitűnik, hogy Gárdonyi nem közömbös dolgokról kezdett írni ebben a levélben, hanem „...már teljesen kiépült világfelfogásomnak... fő fundamentumáról..." Ez arra mutat, hogy Gárdonyi Géza leveleiben hajlandó volt a legfontosabb és legkényesebb témákat is elemezni. Bőséges további bizonyíték ebben a vonatkozásban az író Hock Jánossal, Endrődi Sándorral, Kürthy Emillel, Szabolcska Mihállyal és Tóth Bélával folytatott hosszú levelezése. Gárdonyi József — apjáról készített életrajzi művében

3 — elmondja, hogy az író számára az irodalmi munkásság mellett — vagy talán a mögött •—• külön rendszeres tevékenységként húzódott meg a levélírás. Szerinte Gárdonyi Géza naponta legalább öt-hat levelet adott postára, akármennyire lefoglalták egyéb tennivalói. És ezzel a levélmennyiséggel még nem volt bőkezű. Nem kereste levelekkel olvasói kedvét, nem köszönte meg a kapott tanácsokat. Az idézett helyen — naplóbejegyzésként említve — megtaláljuk egy nap (1913. október 23.) levelezési tevékenységét. Szerepel ebben a feljegyzésben az íróval vitatkozó kiadó, cikket kérő lapszerkesztő, fordítási engedélyre váró személy Szentesről és Párizsból, egy trencséni asszony .aki verseket küldött bírálatra Gárdonyihoz. Ebből a pár adatból kitűnik, hogy az egri emlékmúzeum birtokában levő, ezernél több, túlnyomórészben Gárdonyihoz intézett levél, csak egy része a Gárdonyi-levelezésnek, hiszen szinte teljesen hiányzik belőle az általa megírt igen sok levél. A tanulmányozott fogalmazványok és félbehagyott levelek bizonysága szerint Gárdonyi gondos levélíró volt. Számos ilyen töredékből kitűnik, hogy elrontott külsőalakja miatt, vagy a gördülékenyebb stílus kedvéért tette félre az elkezdett levelet. Sajnos, nem gyűjtötte össze leveleinek fogalmazványait vagy másolatait. Biztosra vehető, hogy a legfontosabb levelektől eltekintve nem is készített fogalmazványt. Az viszont a mi szempontunkból volt hasznos szokása, hogy az egyszer leírt szót tartalmazó papírdarabot sohasem dobta el. Előfordult, hegy a töredékben maradt fogalmazvány hátoldalára, vagy valakitől — sokszor fontos személyektől — kapott levél másik oldalára valamelyik készülő regény vagy színdarab egy-egy részletének vázlata került. Sok papírt fogyasztott. Bizonyára emiatt választotta le igen gondosan a kapott levelekről a tisztán maradt lapokat' A hagyatékból kitűnt, hogy Gárdonyi Géza a kapott leveleket évenként fel2. Az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum gyűjteményében.: LtLsz.: 67.315.1. Tartalmi kivon^á' я TI. közlésben hozzuk. 3. Gárdonyi J., Az élő Gárdonyi. Budapest, Dante. É. n. (1934). Két kötetben. II. 214—215. old. 335