Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Dancza János: Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban
rajzolja meg. 1966-ban a Kossuth Könyvkiadó adta ki a Végrendelet című könyvét, amit Ligeti Károly emlékének szentelt, akit 1919-ben végeztek ki a fehérek Omszkban. A másik egri internacionalista, aki a polgárháború idején komoly politikai tevékenységet fejtett ki: Németi Lajos. Egerben 1887-ben született s apja könyvkötő műhelyében tanulta ki a szakmát. Már mint ifjúmunkás figyelemmel kísérte a politikai eseményeket és korán tagja lett a Magyar Szociáldemokrata Pártnak. Mint az egri 60. gyalogezred tizedese került 1914-ben az orosz harctérre, ahol 1915-ben fogságba esett. Mint hadifoglyot 1917-ben a nyizsnyeszaldinszki vasgyárba irányították dolgozni. Itt hallott először Leninről és a bolsevikokról. Az októberi forradalom idején Verhoturijában élt és a hadifoglyok helyi forradalmi bizottságának egyik szervezője, titkára lett. Részt vett a Vörös Gárda szervezésében is. Első harcaik a környékbeli falvakat fosztogató bandákkal zajlottak le. Tevékenysége eredményeként Moszkvába küldték az 1918 májusában megnyílt első agitátorképző iskolába. Tagja lett az 1918. március 24-én megalakult Magyar Kommunista Csoportnak és munkatársa a csoport Szocialista Forradalom című lapjának. Az agitátorképző iskola novemberig végzett 90 magyar hallgatója közül 15-en vállalkoztak a megszálló csapatok közötti illegális tevékenységre. A másik csoport a frontvonal mentén, vagy annak közelében dolgozott. Ez utóbbi csoportban tevékenykedett Németi Lajos is. Az volt a feladata, hogy a hazatérő hadifoglyok közt felvilágosító tevékenységet folytasson, másrészt önkénteseket t<«borozzon a súlyos harcokat vívó Vörös Hadsereg számára. A csoport vezetői Németi elvtársat egy fontos vasúti csomópontra Vjazmába küldték. Az ilyen agitátor eszköze az élőszón kívül a csoport által rendelkezésére bocsátott újság és röpcédula volt. Ezeknek az agitátoroknak a munkáját a szovjethatalom minden tőle telhető módon támogatta, mert nagy jelentőséget tulajdonított tevékenységüknek. És ez érthető is. A szovjet kormánynak komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy a környező országokba hazatérő hadifoglyok otthon agíitációt fejtsenek ki elsősorban a háború tovább folytatása ellen, ami a békére vágyó polgári lakosság, de a katonaság körében is szinte járványszerűen terjedt. A hazatért hadifoglyok azonban nemcsak ezért agitáltak. Szemtanúi voltak a földosztásnak, az üzemek és bankok államosításának, és a forradalomnak ezek a vívmányai rendkívüli hatást gyakoroltak a zömében szegényparasztokból és üzemi munkásokból álló hadifoglyokra. Otthon hasonló célok eléréséért is agitációt fejtettek ki és könnyű volt őket a forradalmi eszmék számára megnyern ; . Jól látta ezt Lenin — aki erre többször is rámutatott —, hogy a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyok milyen fontos szerepet játszottak a „bolsevizmus bacilusainak" elterjesztésében, a hazájukban érlelődő forradalmi hangulat szításában. Németi elvtárs említett tevékenységéről állandóan tájékoztatta a Magyar Kommunista Csoport vezetőségét. Ezeknek a tájékoztató leveleknek zömét (kilenc danabot) eredeti példányban a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézet Központi Pártarchívumában őrzik (549. fond.). A leveleket Milei György közli a Párttörténeti Közlemények 1967. 3. számában. A levelek tartalma érdekes fényt vet ezeknek az agitátoroknak a tevékenységére, problémáira, a hazatérő hadifoglyok gondjaira, elképzeléseikre stb. Éppen ezért érdemes egyik-másik levélből szemelvényeket kiragadni. 324