Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján

nova, clvira, izabella, delaváré) nagyarányú térhódítása. A direkttermő szőlők terjedését segítette az, hogy a telepítési és művelési költségek fele annyiba kerültek, mint az oltvány a szőlőknél, valamint az is, hogy a háború elvitte a munkáskezeket, s az otthonmardtak a könnyebb és gyorsabb telepítést választották. Meg kell említenünk, hogy a szaporító vesszők előállítása, illetve szállítása már a filoxeravészt megelőző időkben is gyakorlatban volt a Mátraalján. Gyöngyösön 1861-ben a „sima vesszőnek ezeré 4 ft о. é., a Pestre való szállítás 1 ft 25 kr. A jó gyökeresnek pedig százanként 1 ft 50 kr о. é."

77 1892-ben a Gyöngyös—

Visonta-i Szőlészeti Társaság telepéről százezres tételekben lehetett rendelni vadalanyt és direkttermő venyigét. Eger és Tokajhegyalja vidékén ezzel szemben a szaporító vesszők termelésével nem foglalkoztak.

78 A szőlőoltványok termelésének nagyarányú mátraalji kibontakozását csak úgy értékelhetjük, ha a század eleji gazdasági-kereskedelmi igényeket és lehetőségeket, a szőlő monokultúrájához való hagyományos ragaszkodást tüzetesebben megvizsgáljuk. Mátraalja a tömegbor készítésének hagyományával rendelkezett. A múlt század végén jelentkezett az étkezési szőlő és csemegeszőlő kereskedelmi igénye. A filoxeravész után az igények kielégítéséhez nem rendelkeztek elegendő mennyiségű szaporító anyaggal és telepített szőlővel. A gyöngyösi kapások, akik a legtöbb termesztési tapasztalattal és alkalmazkodási készséggel rendelkeztek, a század első éveire jelentős területű csemegeszőlőt, gyöngyszölöt telepítettek a Chasselas-fajtákból.'" Emellett magas bérezéssel oltási munkát végeztek. Már ekkor nagymértékben bontakozott ki a direkttermő nova és elvira ültetése is, melyből a borinséges időkben hamar nyertek fehér tömegbort. Mindezeken túl részt vettek a részvénytársasági érdekeltségű oltványkészítésben is. Gyöngyöstarjánban és Gyöngyöspatán a hazai vörös bor hagyományának megfelelően vörös, de direkttermő szőlőt, otellót telepítettek;

40 Ez a fajta a kor színvonalán álló csemegeszőlőt is biztosított. Ezenkívül az ótásból is pénzeltek. Nagyrédén és Abasáron az újjátelepítés néhány évvel később indult meg. Itt a gyöngyszőlő és a vegyes oltványok terjedtek el. Visonta szőlőhegyeit a részvénytársasági „borbányák" foglalták el. s a paraszti kezdeményezések — pénzhiány miatt — erőtlenek voltak. Gyöngyöshalász, Gyöngycsoroszi és Gyöngyössolymos gazdáinak és kapásainak gazdasági erejéből csak kisebb telepítésekre tellett (300—600 négyszögölnyi vegyes szőlők). Munkaerejük a gyöngyösi és a részvénytársasági szőlőkben napszámos és summás munkával nyert felhasználást. A telepítések további szakaszában (1910—1920) a gyöngyösiek folytatták a direktterm'ők ültetését, illetve azokat csemegeszőlővé oltották át, tehát nőtt a 77. Vö.: Gazdasági Lapok, 1861. 221. 1. 78. A Gyöngyös—Visonta-i Szőlészeti Társaság a helyi szőlészeti szaklapban sűrűn hirdette sima és gyökeres szaporító anyagát: Egy év a szőlőben I (1892) 40. 168. 1. — Egerben és környékén sem sima sem gyökeres vesszők nem jönnek kereskedésbe, sem a külkereskedésbe a szőlő, mint gyümölcs nem adatik" (Entz F., i. m. 366. 1.). Az egriek később sem foglalkoztak rendszeresen szaporító anyag előállításával. 79. Vö.: Szőlőben V (1896) 164—173. 1. 80. Az otellót a múlt század végén a ..direkttermők királya"-ként telepítették, vö.: Egy év a szőlőben 1. (1892) 49, 110—116. 1. ЗОН