Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján

módszernek mutatkozott. A szőlőket újonnan kellett telepíteni. A filoxerának ellenálló, vastag gyökérhéjú amerikai vadvesszők bevezetése jelentette a megoldást. Az alanyként használt vadat különböző eljárással szelíd, európai fajtákkal oltották át. Másik megoldás volt a direkttermő szőlők ültetése •— melyek átoltás nélkül is ellenálltak a filoxerának, — boruk azonban nem érte el a régi, hazai borok színvonalát, de áthidaló lehetőségként célravezetőnek látszott. A régi és új szőlők telepítése között mind munkában, mind pénzben nagy különbség volt. A hazai szőlőkben „az öregek megsütték a venyige egyik végén a szalonnyát, másik végét bedugták a földbe: három év múlva termett" •— mondták a visontaiak. Az újjátelepítések kezdetén a vadalanyok rosszul gyökeresedtek, a külföldi oltási eljárások nem váltak be. A gazdasági irodalom egymással ellentétes módszereket ajánlott. A sima vadvesszőt 1885—1889 között Zala megyéből és Budáról hozták. 1890-ben a Heves megyei Gazdasági Egyesület Gyöngyösön létesített amerikai szőlőtelepén már harminc ezer „sima ripáriát" ültettek el.

(i8 A vadalany-telep néhány év alatt ellátta az új telepítések első igényeit. A gyöngyösi kapások a vadat lxl m sor-, illetve tőtávolságra ültették. Minden két tőke közé telepítettek egy-egy hazait is — hogy míg az átoltást végzik, s termőre fordul az ótvány —, kapjanak valamennyi bort. Ezek a rágott gyökerű hazai tőkék 4—5 év alatt kipusztultak. — A hazai és a direkttermő fajtákat vegyesen is telepítették, ha a szelíd vesszők kivesztek, a direkttermőkröl pótolták. Mátraalján már a korábban ismert (a tőkék nemesítésénél tárgyalt) zöld oltást alkalmazták a vadalanyok átoltására. Gyöngyösön a zöld oltás terjesztője Csomor Kálmán volt, aki előbb meggyőzéssel, később szaklapjában, de a gyakorlatban is bizonyította az eljárás helyességét.''

9 1891 februárjában a „város közházánál" 8—12 és 14—17 óra között rendszeresen oktattak zöld oltásra. Felhívták a szülők figyelmét, „hogy gyermekeiket a szőllőojtás megtanulásához eljárni kötelezzék".'" 1892-től zöld oltási versenyeket rendeztek Gyöngyösön és Egerben.'

1 „Ezen zöldojtási versenyek évenkint s mindig nagyszámú résztvevőkkel tartattak meg, és az első díjakat mindig a gyöngyösiek vitték el. Ennek eredménye lett az, hogy a gyöngyösi ojtok, zöldojtás eszközlése végett, az ország különböző részeibe széthordattak."

72 A zöld oltást úgy végezték, hogy a két-három éves vadalany tőkék hajtásaiba oltották a fehér fajú rekenőket, gondolva arra, hogy a tőke ledöntése és a vessző elvezetése után a nemes rész a megfelelő helyen szolgáljon a tőke fejeként. Gyöngyöstarjánban és Gyöngyöspatán nyakoltással is jó eredményt kaptak. A nedvkeringés megindulásakor ékre oltották a vadalany törzsét. Kocsis vagy bakhurokkal erősítették össze a hasítékot. Aztán mohával takarták az öles. Vö.: Csomor K., i. m.. 28—29. 1, «9. Csomor K. tevékenységéhez: Molnár J., Csomor Kálmán polgármester szerepe Gyöngyös gazdasági és társadalmi fejlődésében. A Mátra Múzeum füzetei 7. sz. Gyöngyös 1964. 41—69.1. 70. Lásd: Mátravidéke II. (1891) febr. 19. sz. 71. A zöld oltási versenyek jegyzőkönyveit lásd: Egy év a szőlőben I. (1892) 101—104. 1., Szőlőben III (1894) 123. 1. 72. Vö.: Csomor K., i. m. 29. 1. — Az oltók Franciaországban is ..külön foglalkozási osztályt" képeztek, akik a vincellérektől elkülönítették magukat, vö.: Molnár I., Szőlőink újjáalakítása amerikai szőlőfajták segítségével. Bp. 1890. 85. 1. 306