Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Balassa Iván: Adatok az egri szabó céh történetéhez

Magyar Mezőgazdasági Múzeum átvette és ekkor akadtam rá az egri szabó céh értékes anyagára. A legkorábbi, 1455-ből származó és Héderváry László püspök által kiadott privilégium eredetijét nem. ismerem, de ennek szövege megtalálható a Várdai Pál püspök által megerősített kiváltságlevélben éppen úgy, mint abban, amit 1550-ben Oláh Miklós püspök adott ki.

1 Mivel ez utóbbiban az előbbi kettő is teljes egészében benne foglaltatik, ezért úgy gondolom, hogy érdemes lesz ezt, a könnyebb hozzáférhetőség kedvéért, magyar nyelven közzéadni, már csak azért is, mert ez a legrégibb általam ismert szabó céh kiváltságlevél az ország mai területéről. ' Mi Oláh Miklós, Isten kegyelméből az egri egyház püspöke és a felséges fejedelemnek és úrnak, Ferdinánd úrnak, Isten irgalmából a római szent birodalom, Magyarország, Csehország stb. mindig feleséges királyának, a spanyol trón örökösének, Ausztria főhercegének a tanácsosa és Magyarországon kancellárja stb. emlékezetül adjuk, jelen soraink tartalmával jelentve mindenkinek, akiket illet, hogy az összes bölcs és körültekintő szabómesterek és posztónyíró

(; mesterek nevében és részéről, akik a mi Eger városunkban és annak a völgyében, t. i. Puztazykzo, Maklar, Naghthallya, Kysthallya, Thyhemer, Almagyary, Czegled, Baktha, Felnémet, mindkér Tharkan, Sarwaskew, Zewleske és Harangozó birtokokon és Eger városunknak más területin laknak, akik mind egy czéh-hez és egy testülethez tartoznak, nyilvánosságra hozták és bemutatták előttünk a néhai főtisztelendő Warda-i Pál úrnak, ugyancsak egri püspöknek és királyi kincstartónak stb. a püspökségben elődünknek, hártyán, privilegialis formában, annak a függő pecsétje alatt kiállított oklevelét, mely megerősítés formájában magában foglalta a néhai főtisztelendő Héderváry László úrnak, hasonlóképpen az egri egyház püspökének az említett szabómestereknek és posztónyíró mestereknek a czéhüknek és közösségüknek szabadságáról és kiváltságáról adott és kiállított oklevelet, melyet ugyanaz a Pál püspök bizonyos pontokkal még növelt és díszített, az alanti tartalom szerint, azt kérve tőlünk, hogy azt az oklevelet és az abban foglalt mindenegyes dolgot érvényesnek, előttünk tetszőnek és elfogadottnak jelentvén ki, beiktatva és átírva azt a saját oklevelünkbe, kegyeskedjünk azt ugyanazon szabómesterek és posztónyíró mesterek részére megerősíteni. Amely oklevélnek a tartalma ilyen: Mi, Wárda-i Pál, Isten és az apostoli szentszék kegyelméből az egri egyház püspöke, királyi kincstartó stb. jelen soraink tartalmánál fogva emlékezetül adjuk, jelentve mindenkinek, akiket illet, hogy az Eger nevű városunkban és annak völgyében, t. i. a nevezett Eger városunk birtokain, 4. Bertha Lá-tzló i. m. 50. említ egy Bakócz Tumás által 1495-ben megerősített szabó kiváltságlevelet, ennek azonban eddig máshol nem akadtam nyomára, csak Váradi Pál említi az alább közölt kiváltságlevélben. Kovács Béla volt szíves felhívni figyelmemet arra, hogy a Budapesti Egyetemi Könyvtárban Céhîevelek LV. Nro. 30. szám alatt az egri Szabó Céh kiváltságlevelei megtalálhatók. Magam azonban filológiai összehasonlításra nem vállalkozom, mert ez alkalommal elsőrendűen ezt az együttest kívánom bemutatni. 5. A céhszabályzat olvasását és magyarra történő fordítását dr. Osvald Ferencnek, köszönöm. 6. „A több munkafázison, négy-öt mester kezén átment posztó végül is a posztónyíró kezébe kerül, aki az uolsó láncszemet kézben tartva — miután kiadta még festésre az anyagot — rendszerint maga is kereskedett a szövettel." Szűcs Jenő i. m. 209. 250