Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Kovács Béla: XVIII. századi üveghuta feltárása Mátraszentimrén
voltak az üveg készítésére. Elméletileg három kemence elég ehhez a munkához. A temperáló kemencében 90r;—1000 C-fokon az olvasztótégelyek és az anyag egy részének előmelegítéséit végzik el, az olvasztó kemence 1350—1400 C-fokos hőmérsékletén már megolvadnak a magas alkáli tartalmú vegyületek, a hűtő kemence 5—600 C-fokos hőmérsékletén a kész áru feszültségmentesítése történik a hűtés folyamán. 8 A kisebb üvegcsűrök ilyen feltételek mellett történő működését nemcsak az általunk feltárt maradványok, de írásos adatok is bizonyítják. A makovicai uradalomban levő üveghutát így írják le 1641-ben: „Az üveg csűr vagy huta újonnan erigáltatott. Ennek oldala boronafa, a födele dirib-darab fenyődeszkából faszeggël sendelyezett, három kemence van benne."^ A felszínre került kemencemaradványok közül az I. sz. lehetett a temperáló kemence. Közepes mérete és az a tény, hogy körülötte nem találtunk készáru töredékét, valószínűsíti feltevésünket. Itt nemcsak a tégelyek előmelegítését, hanem a szükséges nyersanyag előkészítését is elvégezhették. E munkák közül a legfontosabb a kvarctartalmú kőzet, az ún. „békasó" kezelése volt. A gondosan kiválogatott fehér kvarckavicsot mintegy 600 C-fokra hevítették fel, majd hideg vízbe dobták; a kő ekkor szinte szétrobbant. Ezt még tovább törték, majd vízzel mosták és ülepítették, hogy a kívánt szemcsenagyságot elérjék, amely nem lehetett nagyobb 0,2—0,5 mm-nél, mert másképpen nem olvadt meg. Ehhez a munkához nagy mennyiségű vízre volt szükség és ez az egyik magyarázata annak, hogy a hutákat kivétel nélkül víz mellett találjuk. A 2. sz. kemencében a készáru hűtését végezték. A körülötte legnagyobb számban talált készáru töredéke és a kemence kis mérete is erre bizonyít. A 3. sz. kemencének már a szerkezete is mutatja, hogy ez volt az olvasztókemence. A hypocaustumos fűtéssel, ha nem is könnyen, de elérhették a kívánt hőfokot. A kemencék közelében semmi olyan nyomot nem találtunk, amely épületre vallana. Ennek okát abban látjuk, hogy a kemencéket csak egy egyszerű, ágasokon nyugvó fészerszerű építmény védhette. (8. kép.) Hasonlót középkori ábrázolásról is ismerünk. (9. kép.) Az oszlopok gödrét a köves talajban nem lehet megfigyelni, A Gedeon patak medre alig van alacsonyabban a területnél és a többszöri áradások is tönkretehették ezeket a nyomokat. 10 * Dolgozatunk további részében megkíséreljük a feltárt üvegcsűr azonosítását, építési idejének meghatározását és a működésére vonatkozó adatokat összegyűjteni. A huta területe a XVIII. században közigazgatásilag Hasznoshoz tartozott. A községben több részbirtokos volt; a világiak mellett a pásztói apátság is. 1725ben Way Ádám és felesége Ibrányi Anna Dul Mihálynál és feleségénél Rétéi Má8. A dolgozatban közölt általános technológiai adatokért és az előkerült üveghulladékok yegyelemzésének elvégeztetéséért köszönetet mondok Varga József mérnöknek, a Parádsasvári Üveggyár főtechnológusának. — A vegyelemzés eredménye: Si0 2 : 61,940 százalék, CaO: 16,554 százalék, MgO: 0,644 százalék, K n O: 15,104 százalék, Fe 2 Ó 3 : 0,644 százalék, AL,0.,:: 5,104 százalék. NavO: nyomokban. Feltűnő az alumíniumoxid nagy százalékaránya; ez feltehetően valamilyen káliföldpátból került az olvadékba. 9. Sághelyi Lajos: A magyar üvegipar története. Bp. 1933. 112. 1. 10. A feltárt maradványokat a községi tanács támogatásából kerítéssel vettük körül és ideiglenes védőtetővel láttuk el. 207
