Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története
maradványai" azonban tovább romosodtak, düledeztek. 1731 táján „a lakosok a falak hiányosságain keresztül-kasul járnak, jóllehet a várparancsnok azt gyakorta tilalmazta. Semmiképpen azonban megakadályozni nem lehet, hogy béke idején a kapuk helyett a falak romos helyein ne közlekedjenek." 124 A sok viszontagságot látott falak a XVIII. sz. során egyre jobban és tovább romlottak. 1730-ban a Hatvani kapu és a székesegyház között „a trinitáriusok klastroma felé... a leroskadt falakon által járnak" a város lakosai. 12 ' 1751-ben már 55 helyen írtak össze 2-től 240 méterig terjedő falhiányokat, 120 Eger városfala ekkor már szinte minden szakaszán „döledezett". Kivált a nyugati oldalon volt rossz állapotban, de a déli szakaszon is nagy hiányok voltak rajta. Az előbb említett kimutatásban ilyen megjegyzések szerepelnek: „régiségtül viseltetvén bé dűlt", ,,a falat a víz ki döltvén", „ágyú lövéstül három lyuk". A városfalak pusztulásának hű képe rajzolódik elénk egy 1764-ben készült osztrák katonai térképen. 12 ' Eszerint ekkor már a Felnémeti (Cifra) kapu mellett, a Rác kaputól keletre és nyugatra, a Sertekapu körzetében, a püspökkert és a főszékesegyház mögött, a Börtön (ma : Tarkányi) utca végében, s végül a patak közelében 640 m hosszúságban hiányzott Eger városfala. A leghosszabb falhiány ebben az időben a Sertekapu környékén volt: 236,5 m távolságon. A külső fal, mely a vár Zárkándy-bástyától a Rác kapuig húzódott, négy tagban 305 m hosszan szűnt meg folytonosságában. A mai Bérc utca vonalán egy hosszban 170 m-en hiányzott a város külső fala. A KATONAI HATÓSÁGOK HARCA A FALAKÉRT A város falainak fenntartása és reparációja érdekében elsősorban a katonai hatóságok állottak ki. Amikor az Udvari Kamara 1702. február 7-én elrendelte a magyarországi várak között az egri lerombolását, szigorúan előírta, hogy csupán a várat kell megsemmisíteni, de a várost övező falakat fenn kell tartani. 123 A várparancsnok így azután 1751-ben nem csupán „megtaxázta", de tömlöcre is vettette a falak romlásain át közlekedő egrieket. I2!) 1730-ban ,,az egri Commendáns. .. akár hol az Váras körül tanálható düledezett bástya falait az Váróstul absolute fel építeni kívánnya". Erdődi püspök-földesúr a panaszolkodó városi főbírónak így vélekedett a falak romlásáról: „1. Ez ideigh kinek-kinek vala minden ellenzés nélkül szabad azon a ki s hé járás. 2. Senki az eránt lett tüalomrul nem emlékezik." Egyben pedig a további katonai követelések merev elutasítását rendelte el a magisztrátusnál, mivel „azon falak fel állítására se költsége se pedig parancsolattya nem lévén, bele nem ereszkedhetik".' 30 1751-ben az új parancsnok „újságokat kezd, galibáskodik, patrólokat járat. . . •— írta a főbíró —, ő Kegyelme: pedig csak a Várban Commendáns, és ő Felsége népit, úgyis kevesen vannak, ne strapacirozza". 1765 elején elrendelte a magyar (katonai főparancsnok, hogy ,,a városfalakat meg kell javítani és fennálló helyzetben megőrizni". Mirek v. Sollopisk várpa124. OSZK. Fol. lat. 3376. Bél i. m. 125. HL. EVL. Miscelleneae. Nr. 26. 126. 1. HL. EÉGL. Liber nr. 15. 186—187. 1. 2. HL. EÉGL. 319. rsz. Nr. 194. 127. HT. G. I. h.— 155. 128. OL» Kam. Budai Kamarai Administratio. Berichte und Schreiben. A székesfehérvári har> mincadosnak írt utasítás. (1702. márc. 2.) 129. HL. EÉGL. Liber nr. 15. 186—187. 1. 130. Lásd a 129. számú jegyzetet. 192
