Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története

Az ország városait a XV. sz. végére nagy általánosságban valamelyes védművel (fal, palánk, sánc, árok, tornyok) övezték. Ugyanekkor azonban olyan fontcb egyházi, katonai, gazdasági és kulturális központot, mint Egert vagy Veszprémet, még a XVI. sz. első felében sem vette körül semmiféle védmű, — sőt, amíg Egerben a század derekán legalább palánk épült, addig Veszprém esetében soha semmi sem létesült.

5 Eger polgárvárosának tehát a XVI. sz. közepéig való kerítetlen volta nem egyedülálló jelenség a magyar civitasok sorában, sőt, azt látszik igazolni, hogy még a XVI. sz. első felében sem volt a civitasoknak kizáró ismérve a település fallal kerítetlen volta. A PALÁNK KIÉPÍTÉSE A vár alatt elterülő várost végre az 1552. évi török ostromot megelőző években palánkkal és árokkal vették körül. Tinódi a szemtanú hitelességével azt írta, hogy „a városnak vala tapasztott palánkja, annak vala négy kimenő kapuja."

6 Forgách Ferenc, aki mint egri kanonok bizonyára járt a városban, arról ad számot, hogy ekkor „agyaggal tapasztott magas sövény és mérsékelt árok" övezte.

7 Ez az ún. töltött vagy bélelt роЛапк természetesen számottevő katonai lámadás ellen nem nyújtott komoly védelmet. Ez a palánktípus úgy készült, hogy két, egymással párhuzamos sorban erős gerendákat ástak függőleges tartásban a földbe, majd mind a belső, mind a külső oszlopokat befonták vesszővel és közbeiktatott palánkkarókkal. A két sövény közét aztán nedves agyaggal vagy ritkábban földdel megtöltötték, azt keményen ledöngölték, megtaposták. Végül pedig a sövény mindkét falát sárral simára tapasztottták, s a palánkfal tetejét zsindellyel vagy egyéb anyaggal befödték.

8 A palánk kiépítésével évszázadokra teljessé vált Eger településformájában a kétsejtűség : az erősen kiépített vár és mellette a kezdetlegesen kerített város. Bár ezt a települési, illetve erődítési módot Egerben a térszíni adottság indokolta, — mégis abban a tényben, hogy ostrom esetén a vár megvédésének mindenekfeletti célja érdekében a várost zsákmányul dobták az ellenségnek, a magyar városi fejlődés eltorzulásának katonai síkra való áttétele mutatkozik meg." A négykapus palánkkal övezett várost három veduta is megörökíti.

10 A rajzok ugyan 1596-ban készültek, de kétségtelenül egy korábbi forrás alapján. A palánk zömében a majdan kiépítendő kőfal nyomvonalát követte a kapukkal egyetemben, s jól megfigyelhető a rajzokon a panlánkfal fent leírt felépítettsége. Hihető', hogy a Siebmacher-féle metszeten ábrázolt ún. ,,latorkert" is a fennállott helyzetet tükrözi, mellyel a palánk nyújtotta amúgy is gyenge védettséget kívánták valamelyest fokozni. Az 1552. évi nagy török ostrom során a palánk nem nyújtott számbavehető védelmet. Valószínű, hogy amikor a katonaság közvetlenül az ostrom előtt felgyúitotta a várost és a várba vonult, a palánk is zömében áldozatul esett a tűznek, illetve a török seregek harci csapásainak. Az ostrom után a várost ke5. Korornpay György: Veszprém. Bp. 1957. 22—33. 1. 6. Tinódi: Eger viadaljáról. 88—90. sorok. 7. Forgách Ferenc Magyar Históriája. Pest. 1866. 55—56. 1. 8. Takáts Sándor: A magyar vár. Századok. 1907. 734. 1. 9. Makay i. m. 73. 1. 10. 1. Párizs. Bibi. Nat. Manuscr. Nr. 19877. Fond. Francais. 2. MNM. Apponyi gyűjtemény. Nr. 377. (Hans Siebmacher.) 3. MNM. Tört. Képcsarnok. Nr. 230. 178