Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Fehérvári Géza: Az „Egri Fetihnáme” az isztanbuli Topkapi Szeráj Múzeumban

Visszatérve a második miniatúra értékelésére, a kép témája, s annak feldolgozása több csatái elenetre, de elsősorban a mohácsi csata török ábrázolására emlékeztet. Az utóbbiról a Szulejmán szultán életéről írt Hünernaméhan találunk képet, melyet híres festő, egy bizonyos Oszmán készített 1550 és 1560 között.9 Hasszán pasa, az „Egri Fetihnáme" illusztrátora, szerencsésen oldotta meg a témát, s igen jól érzékelteti a csata első fázisát, A török festészet gazdag és eredményes aktuális események ábrázolásában. Ez egyébként az egyik legjelentősebb különbség a török és perzsa miniatúra festészet között. Míg a perzsa miniatúra festészet legendákat és hőskölteményeket illusztrált, addig a török művészek aktuális eseményeket dolgoztak fel. Minőségben a szóban forgó „fetihnáme" képei sem maradnak a korábbi török miniatúrák mögött. À harmadik miniatúra a 69. és 70. oldalon a szultán Konstantinápolyba való győzelmes bevonulását ábrázolja. (9. kép.)

3n A kézirat szövege szerint, miután a szultán seregével megközelítette Konstantinápolyt, két napra megpihent egy Dávid pasa nevű helyen, amely a várostól kb. 10 km-re van. Valide, a szultán anyja jött a sereg clé, s üdvözölte a szultánt. Az angol követ 1596. december 12-ét adja meg a bevonulás napjának.

31 Ez a harmadik kép is igen élénk, s erős kapcsolatot mutat III. Murád Surná??ze-jának ábrázolásaival, amely szintén Oszmán pasa műve.

32 A jelenet Konstantinápoly egyik terét mutatja, ahol hatalmas tömeg figyeli a szultán és hadseregének bevonulását. A kép bal oldalán a menetben janicsárok és magas r?ngú tisztek haladnak, mögöttük a szultán és közvetlen kísérete. A kép jobb szélén zenészek és zászlóvivők csoportja közeledik. Bár a kézirat három, eddig felsorolt miniatúrája nem egyedülálló a 16. század török festészetében, azok minősége semmiben nem lebecsülendő. A 16. század közepe volt a török festészet aranykora, s Hasszán pasa e kornak volt késői képviselője. A három dupla oldalas ábrázoláson idegen hatást nem találunk. A negyedik miniatúra azonban különbözik az előzőektől, s egyedülálló nemcsak a török, de az egész iszlám festészetben. A negyedik kép a szöveg végén, a 74. oldalon van elhelyezve, s 17x10,5 cm nagyságú. (10. kép) A képen három szakállas férfialak látszik, amint a kéziraon dolgoznak. A bal oldali alak, aki diktál, valószínűleg a szerző, Tálikizáde, a jobb oldali szakállas férfi egy festményen dolgozik, valószínűleg Hasszán pasa, a kézirat festője, míg a középső férfi, a kalligrafus, kinek személye ismeretlen. Ilyen formán a kép tulajdonképpen „illusztrált colophon", ami a török festészetben egyedülálló, a perzsa festészetben pedig teljesen ismeretlen. Iszlám festészeten belül Indiában, a Moghul festészetben fordul ez elő három miniatúrán.

33 Mindhárom Moghul miniatúra nagyjából ugyanabból az időből származik, mint Tálikizáde kézirata. A legkorábbi ún. Gulisltán-Ъап van, amely 1581-ből származik, s a londoni Királyi Ázsia Társaság tulajdonát képezi. A szóban forgó miniatűrén a kézirat festője, Manáher ibn Basavan és kalligrafusa, Muham29. Oktay Aslanapa, Turkish Arts, X. tábla. Turkey, Ancient Miniatures, UNESCO kiadás 1961. XVIII. tábla. 30. A harmadik miniatúrát Tahsin öz közölte, Id. Turkish textiles and velvets, 14th—

16th centuries, Ankara, 1950. 17. tábla, 74. 1. 31. Purchas His Pilgrims, 319—320. 1. 32. Turkey, Ancient Miniatures, XXII—XXV. táblák. 33. Dr. Asok Das szíves közlése alapján. 162