Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–67) V.

maciik ilyen belső támpillér között került elő a már említett épület, amelyet teljesen feltártuk. Ezt az épületet később, feltehetően a XVIII. század utolsó negyedében, alakították ki, a K-i várfal és a két támpillér közének kibontásával, s falaiknak felhasználásával. A várfalak felé szélesedő pillérek nyugati, keskenyebb végeinek közét elfalazták. Ennek a vékony falnak D-i részén alakították ki az ajtót, É-i végénél pedig egy kisebb tüzelőnyílást. Ezen keresztül fűtötték a „ház" ÉNy-i sarkában álló kályhát, az épület ÉNy-i sarkához épített fűtőkamrából, amelynek bejárata D-ről volt (13. kép). A fűtőkamra Ny-i oldala mellé később — magasabb szintre—még egy kisebb ,,ólat" is építettek, amely már a töltésben állt akkor. Nyílása ennek is a D-i oldalon volt, amelyhez 4—5 hevenyészetten lerakott lépcső vezetett. A ház ÉNy-i sarkában megfigyelhettük a kályha nyomait. Megközelítő méreteire a fűtőnyílás D-i oldalán és a pilléren mutatkozó égésnyomok, ez utóbbi helyen látható bevésés — a tűztér bővítésére szolgálhatott — utaltak, valamint az É-i falon megfigyelhető csekély vakolatmaradvány. X kályha kis alapzaton állt, amelynek maradványait megfigyeltük. A ház e sarkában több mázatlan, kétfej usas os. és gyémántmetszéses díszítésű (14-16. kép), valamint sima felületű mázetlan kályhacsempe-töredékeket találtunk. Ezeknek helyzete eß készítésük kori arra utal, hogy a „ház" elpusztult kályhájához tartozhattak.

7 Az épület K-i fala — a várfal — e helyen erősen lepusztult — részben a falßan levő szellőzőnyílás is elősegítette ezt —, s valószínűleg ez okozta a „padló" pusztulását is. Az épület küszöbköve azonban meghatározta — a külső színttel és a kályha nyomaival együtt — az egykori padlószintet. A küszöb környékén kisebb, vízszintes helyzetű, letaposott nyomok arra mutatnak, hogy a „ház"-nak csak sarc zott padlója lehetett. Rendeltetését illetően arra gondolhatunk, hogy az. őrség háza állhatott itt a XVIII. század végén, a vár egyik legtávolabb eső „sarkán". A bástya K-i oldalán feltárt „ház"-tól D-re került elő az 1—2. sz. kutatóárkok kereszteződésében mutatkozó lőréses várfal további része, s mellette a K-i falon belüli utolsó belső támpillér. A lőréses fal e részén egy kettős ikerlőrés került elő.

8 A lőréstől ÉK-re a fal itt is erősen lepusztult — ez érthető a később épített vár falak csalakoztatása miatt —, DK-re viszont az ikerlőrés magasságáig megmaradt. E falszakaszban is találtunk nyílásokat, de ezeknek átboltozása nem maradt meg. Egyiknél mutatkoztak a téglából képzett boltváll nyomai. Ennek és az ikerlőrés magasságának figyelembe vételével történt a nyílások átboltozása. A lőréses várfal „átlósan" szeli át a DK-i fülesbástya D-i részét és befut a Tárgyalt területet DNy-ról határoló — egykori külsővárhoz tartozó — fal D-i végéhez. így egy háromszögű területet alkot a „Törökkert" feletti, magas, később (XVI. sz. második fele) épített fallal és a bástya K-i falával. A K-i oldalon feltárt „ház" és a lőréses várfal közti szűk területen — a járószínt alatt kb. 1 m-re — döngölt, agyagos réteget figyeltünk meg a bolygatott, felső, humuszos réteg alatt. Ez töltötte ki egykor a bástya K-i fala mögötti belső támfalak közeit. Ä lőréses várfal ikerlőrésének kifelé szélesedő nyílásait eltakarja a legdélibb belső pillér. Ettől D-re egy leszakadt boltozat maradványát ás7. A kétfejűsasos csempe méretei: M. — 20,5 cm, Sz. — 20,5 cm, V. — 5 cm. A gyémántmetszéses mérete: M. — 20,5 cm, Sz. — 20,5 cm, V. — 5 cm. — A töredékek között voltak egy másik kétfejűsasos kályhaesempéhez tartozók is. Ilyen csempe a Szépbástya NY-i oldalánál került elő. Mérete: 18,5x22 cm. 8. Az ikerlőrés belső méretei: M. — 90 cm, Sz. — 65 cm. Külső méretek: M. — 100 cm, Sz. — 113 cm. A lőrés nyílásainak belső szélessége 17 é;-i 27 cm. 117