Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Radocsay Dénes: Az ismeretlen német táblaképről

ható, az építmény belsejét elegáns, félköríves árkádok, pillérek tagolják. Váza egy nagyobb architektúrának, amely minden helyiségébe betekintést nyújt, sőt a távolabbi tájra is kilátást enged. Pontos analógiája nem ismert, de távolabbi rokonai a Hausbuchmeister Pásztorok imádása, majd Királyok imádása képén,

23 avagy Dürer Paumgärtner oltárának középső tábláján fedezhetők fel. Hasonlóak a faragott kövekből épített pillérek, a félköríves árkádok, a boltozás módja, az architektúra nyílt és elegáns tágassága. De ugyanakkor a közép-rajnai mester és Dürer világos és egyszerű térkompozíciójától eltérő is a festményünk épületére jellemző bonyolult térfűzés. így a Hausbuchmeister, Dürer és az egri kép architektúrájának együtt említése nem valamifajta szorosabb kapcsolatról tanúskodik, hanem csupán arról, hogy a XVI. század elején, amikor a korábbi egyszerűbb Nativitások helyét immár az ünnepélyesebb hangú imádás jelenetek foglalták el, e tartalmi átalakulás természetes következményeként a kompozíció különböző elemei is új formákat öltenek magukra. Egri festményünk ilyképpen a Jézus születése jelenetek fejlődésrendjében sajátos helyet foglal el: a háttérben tevékenykedő Szent József alakjával a század első felére jellemző zsánerszerű Nativitás-szemlélet emlékét őrzi még, nemes vázarchitektúrájával pedig a XVI. század elejének elegánsabb és ünnepélyesebb Jézus születéseihez való tartozását szemlélteti. A Madonna, Szent József s a hátoldal női szentjei nagyjából hasonló, későgótikus palástokba öltözöttek, csupán Apollónia öltött magára visszahajtott ujjú, reneszánsz szabású köpenyt. A hasonló ruhákban megjelenő szereplők azonban eltérő karakterűek, Szent József alakja finom ecsettel lágyan modellált, ahogy ez a XV. század első felében volt szokásos, a gyermeke előtt térdelő Mária merevebben, szkematikusabban komponált. Bő palástja vaskos kerek formákkal övezi testét, két mereven rajzolt, élettelen kezét melle előtt keresztbe teszi; arctípusát Stange, levélbeli kérésünkre, a Schottenmeister stílusából vezette le s a Rottaler Epitáfium arcaival vetette egybe.

24 S ugyanezen arcvonások jellemzik a hátoldal álló madonnáját is. Majd részben eltérő típusúak a társaságában megjelenő női szentek fiziognómiái; kerek telt portrék, éles metszésű, hajlott orrok jellemzik őket. Hasonló arcok a rajnai festészet körében, a Meister der Georgslegende, vagy a Meister des Marienlebens alakjain tűnnek fel — utaljunk csupán a Szépművészeti Múzeum Oltalmazó Mária-képére.

2э E körben találhatók meg az egri angyalkák társai is.

26 Természetesen e formai rokonság lazább vagy szorosabb voltáról nehéz ítéletet mondani. Nem köti ez képünket egyértelműen a kölni festészethez, de a táblakép más komponenseivel együtt annyit elárul róla, hogy festményünk mestere, vagy talán két mestere (belső és külső kép) kompozíciójának, stílusának nem kevés elemét az alsó-rajnai művészetből merítvén, különböző motívumok felhasználásával is, 1500 tálán festette meg művét. RADOCSAY DÉNES 23. Stange, A., Deutsche Malerei der Gotik. Oberrhein, Bodensee, Schweiz und Mittelrhein in der Zeit von 1450 bis 1500. München—Berlin 1955. 101. old. 228—229. kép. 24. Stange, A., Deutsche Malerei der Gotik. Österreich und der ostdeusche Siedlungsraum von Danzig bis Siebenbürgen in der Zeit von 1400 bis 1500. München—Berlin 1961. 70. old., 149. 155. kép. 25. Stange, A., Deutsche Malerei der Gotik. Köln in der Zeit von 1450 bis 1515. München

— Berlin 1952, 53 old., 43. kép. — Végh J., Tableaux allemands et bohémiens du XVe siècle. Budapest 1967, 15. old., 21. kép. — Pigler, A.. Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967, 434—435. 26. Stange, A., i. m. 34. old., 67. kép. 107