Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Kovács Béla: Románkori templomok feltárása Heves megyében
a hozzájok tartozó nemes nőkkel egyetemben. Közülük a férfiak a Szent Domonkos oltár előtt és tőle oldalt, a nők meg szintén, megérkezések szerint, ezen oltártól nyugatra állnak. Megjelenhetik a templomban a két falunak egyéb férfi és nő lakossága is. Ők a nekik való helyen állnak. Az alsódörögdi nemesek, férfiak és nők a Szent András egyház déli szögleténél temetkezhetnek, ha nekik úgy tetszik. S ha baj van, vagyonukat mind ők, mind jobbágyaik a templom déli részébe hordhatják mentés végett." 77 Az oklevél szövegéből több kérdésre fény derül. Említik a templomban való temetkezés jogát, a templom védelemre való felhasználását, de bennünket elsősorban a templomban való elhelyezkedésre utaló részek érdekelnek. Ezek szerint a templom legelőkelőbb helye a főoltár előtti rész és itt is állnak a templom elsődleges kegyurai, a felsődörögdiek. A Szűz Mária és a Szent Domonkos oltár csak a hajó északi és déli oldalán, a diadalív előtt két oldalt állhatott. A Szent Domonkos oltár körül az alsódörögdiek helyezkedtek el. A nemes nők a hajóban nyugat felé, az északi és a déli oldalon álltak; a két falu lakosságát megillető hely pedig csak a hajó nyugati vége lehetett. A kegyurak különleges helye a nemes nők elhelyezkedéséből is kitűnik. A XII—XIII. századi egyházi szerzők szerint a nők helye mindig a templom északi oldalán van, míg a férfiak a déli oldalon helyezkednek el. 78 Esetünkben a déli oldalon is állnak nők, tehát ez egyházi előírástól és szokástól eltérő helyen. Ez csak azért történhetett így, hogy a két falu kegyurainak helyét elválasszák, ugyanakkor a templom legelőkelőbb helyét biztosítsák számukra. A világi hierarchiának a templomban történő elhelyezkedését részletesen meghatározza tehát ez az oklevél. Teljes értékű érvnek azonban csak akkor fogadhatnánk el, ha bizonyítanánk is, hogy ebben az időben a felsődörögdi templomban karzat állt. Ezt azonban nem tudjuk megtenni, mert a templomnak éppen a nyugati vége pusztult el. Mégis figyelemreméltó ez az adat, mert az egyetlen írásos emlék arra vonatkozóan, hogy a kegyurak a szentély közelében helyezkedtek el, ami meg is felelt méltóságuknak. A nyugati karzatok kegyúri helyként való felhasználása ellen szól az, hogy olyan falvakban, ahol a püspök a földesúr, tehát a kegyúr is, nincs értelme a karzat beépítésének, hiszen a püspököt mindig a szentélyben illeti meg a hely, nemcsak székhelyén, hanem a fennhatósága alá eső templomok mindegyikében. Püspöki birtokon pedig számos olyan templomot találunk, amelyben karzat is van, tehát ennek használata másra vall. (Az általunk feltárt fedémesi templom is püspöki birtok volt.) Inkább negatív bizonyíték az a tény, hogy sok templomban később építették be a karzatot, mint esetünkben Fedémesen és Rozsnakon. Önkénytelenül felvetődik a kérdés, hogy a karzat megépítése előtt hol volt a kegyurak helye ? Nem akarjuk tagadni Entz Géza állítását, amely szerint a nyugati karzatok eredetét az aacheni palotakápolna térelrendezésében kell keresnünk, amely térképzés sajátos formája a nyugateurópai Westwerkekben és a kettős kápolnákban élt tovább. Kétségkívül ezek formai megoldása a magyar nemzetségi monostorok templomainak kiképzésére is hatott. A Westwerkek, a kettős kápolnák és a nyugati karzatok létrejöttének alapvető indító okát azonban nem a megkülönböztetett hely kialakításában, hanem a magánkápolnák használatában lehet keresnünk. A magánkápolnák építésében a vallási okok mellett minden bizonnyal egyfajta kényelmi szempont is közrejátszott, hiszen ezek klasszikus példáit éppen palotákba, várakba foglaltan találjuk. A magánkápolnák azonban liturgikus értelemben nem voltak egyenrangúak a 77 Békefi, 132-133. 78 Durandus, 9. Vö. : Honorius Augustodunensis : Migne, Tom. CXLII. 589. 59