Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

Két alapvető fogyatékossága volt a háznak az átépítés után. Ezek felszámolása nélkül Gárdonyi nem érezhette magát valóban otthon és nyugalomban. Tűrhetetlenül szűk volt maga a lakás és nagy volt körülötte a városszél zaja. E két hiányosság mielőbbi és szinte egyszerre történő megszüntetésén kellett Gárdonyinak éveken át fáradoznia. Ezúttal megnyilvánuló szilárd akaraterejének felméréséhez tekintetbe kell vennünk, hogy ugyanakkor — első nagy írói sikerei idején — lázas alkotómunkát végzet, anyagilag pedig sokszor erejét meghaladó feladatot vállalt magára, hiszen ez volt életének első szakasza, amikor nem kellett a nyomorral küszködnie. Az előszobában felhalmozott könyvszekrények, a dolgozószoba hiánya, a család életével járó elkerülhetetlen zavaró jelenségek sürgették, hogy édesanyja és fiai elhelyezésére jobb megoldást keressen. Gonda László korábban említett és egy 1898 augusztusi látogatás részleteit tartalmazó beszámolójának egyetlen mondata is illusztrálja Gárdonyi élet- és munkakörülményeinek tarthatatlanságát- „Jobbra a fal mellett megvetett dívány-féle, ami éjjel ágynak szolgál, mert dívány és ágy már nem férne el a kis szobában." A véletlen készítette elő a kérdés megoldását. A ház telkével közvetlenül szomszédos 150 négyszögöles kis szőlő még 1897 áprilisában eladó lett és azt a Gárdonyi-parcella megnövelésére megvehette. Igaz, hogy ebben az időben a házvétel és az építkezés következtében zsebe üres volt, de két jó barát, Szávay Gyula és Szabolcska Mihály első említésre a kétszeres összeggel sietett segítségére. A következő lépés azzal függ össze, hogy Gárdonyi 1898 nyarán a család tejjel való ellátásának biztosítására tehenet vásárolt. A hatvan forintos Szegfű részére az előző évben szerzett telekrészre, a régi házra derékszögben istállót kezdett építtetni. Egy alkalommal személyesen ellenőrizte a munka haladását. Nézegette a falakat, a frissen döngölt földet, az előkészített jászlat. Azután a kialakuló istálló kicsinyre szabott ablakához lépett. Kitekintett, le a völgybe, a város felé. A kilátás nagyszerűsége újból elfogta és azonnal elhatározta, hogy a megkezdett építményből nem Szegfű tehén istállója lesz, hanem új lakás a családnak. A munkát az ősz beállta miatt félbeszakították, de tavasszal már a gazda módosított elgondolása szerint folytatták. Egy ablak helyett három készült. Sokkal nagyobbak, mint amiket az istállóra szántak. A falak is magasabbak lettek, az építmény belsejét pedig ketté választották, üveges ajtójú, padlós szobákra. Ebbe az új épületbe helyezte át Gárdonyi a családját, hogy helyet teremtsen könyvtárának és tágas, nyugodalmas dolgozószobát sajátmagának. A család részére épített két szoba mellé hamarosan további helyiségek csatlakoztak: konyha, ebédlő, üvegveranda, cselédszoba. Alapjában véve megvalósult Gárdonyi egyik célkitűzése: egyedül maradt az öreg ház három helyiségében. Kényelmesebben helyezkedett el. Felmérve meglévő könyvtárát és számot vetve nagyvonalú könyvvásárlási terveivel elhatározta, hogy a város felé néző, tehát az utca miatt zajosabb szobát hálószobának rendezi be, az előszobából jobbra nyíló szobát pedig dolgozóvá alakíttatja. Az átalakítás nagyméretű lett. A szoba hossza kétszeresére, tíz métert meghaladóra növekedett. A Gárdonyi életében folyóiratok riporterei által készített felvételek megmutatják, hogyan lepte el lépésről lépésre a teremnagyságú szoba falait köröskörül a könyvszekrények sora. A nagyobb csend és nyugalom felé vezető úton a következő lépés az új dolgozó-terem végébe állított nagymérető íróasztal feletti tetővilágítás megvalósítása volt. A tetőfedő zsindelyt néhány négyzetméternyi területen üvegcseréppel helyettesítették, a mennyezet szintjébe pedig vaskeretes tej üveg-ablakot építettek be. Napközben ezen át elegendő világosság esett az íróasztalra még akkor is, ha a csend fokozása céljából az író az udvarra néző ablakok fatábláit behajtotta. Gárdonyi munkájához mindenek előtt csend kellett. Ebből viszont a külváros keveset biztosított számára. Még a völgyben fekvő templomok tornyaiból felhangzó harangzúgás is zavarta munkájában, de még inkább a legelőre vonuló állatok zaja, a pásztortülök, a 278