Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona
a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon fülembe súgta: „Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtögettem." Ez a költői szárnyalású visszapillantó mondat az élete végén álló Gárdonyi megbékélő érzelem-megnyilvánulása. Az idézett nyilatkozatok között eltelt két évtized volt az egri fedezékből megvívott — sajnos, be nem fejezett — életküzdelem időszaka. A Molnár Endrének adott választ Gárdonyi így fejezte be: „Azóta itt lakom és hiszem, hirdetem, hogy a sors nem kegyetlen..." Ebből a mondatból azt olvashatjuk ki, hogy az író az Egerbe költözés idején szőtt tervek megvalósítása felé nagy utat tett meg és az bizonyos mértékben megelégedettséggel töltötte el. Az Élő Gárdonyi egyes fejezeteiben 9 is megtalálható elszórva, hogyan választotta Gárdonyi Géza Egert végleges lakóhelyéül. Az életrajzíró fiú az otthonszerzés idején hat éves volt és a házban eltöltött évtizedek élményei alapján ő a legközvetlenebb tanú a Gárdonyi-otthonra vonatkozó kérdések tekintetében. Könyvében elmondja, hogy édesapja 1896-ban már nagyon elvágyott Pestről. Járta a vidéket és letelepedési lehetőséget keresett. Rákospalota, Szeged, Szolnok, Jászberény, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Leányfalu, Káposztásmegyer, a Svábhegy és más helyek megtekintése után indult Egerbe. Az út indoklása igen jellemző: „Elnézek én egyet Egerbe is! Elmegyek! Egyszer istenigazában belakok abban a városban, ahol annyit koplaltam, fázlódtam, sanyarogtam. Megörökítem lencsémmel azokat a helyeket, amiken ifjúságom szenvedéssel átvergődött." A várost járó Gárdonyi sorra vette diákkori tanyáit. Lefényképezte mindegyiket. Az utolsót, a vár közelében lévő Sáncban álló Antalfy-féle házat is. Innen jutott a Sándor bástya mellett a Hóhér-domb nevezetű magaslatra, ahonnan a város felé fordulva páratlan kilátásban gyönyörködhetett. A város és a környező hegyek képe volt olyan hatással az íróra, hogy végérvényesen meglelte a keresett helyet, ahol vándorbotját leteheti és felépítheti lakóházát. Előbb a környék látványa ragadta meg, de rövidesen az épületet is megtalálta leendő otthonának telkén. Gárdonyi a letelepedését követő években nehezen és lassan ismerte meg Eger lakóit. Azok viszont őt hamarabb magukénak tekintették. Az egri lapokat foglalkoztatta az író élete és Egerbe költözésének körülményeiről is többször írtak. Három rövid részletet, Halászy Cézár 10 , K. I. 11 , és Tordai Ányos 12 néhány szavát ide iktatjuk az egri sajtóból. Az első szerző szerint „... a természet magasztos hallgatása mellett az egri vár romja is vonzotta Gárdonyit". A második, Gárdonyi telekkereső egri sétajárói szólva ilyen gondolatokat tulajdonít az írónak : „... egy kis otthonra vágyik, zsalugáteres ablakokkal. Rácsos kerítéssel körülvett virágoskerttel, melyet a gonosz emberek betörései ellen haragos komondor őriz." A harmadik egri író így rögzíti Gárdonyi döntését: „... Felbaktat a Sándor bástya melletti dombtetőn. Megdobban a szíve: Itthon vagyok! Visszamegy Pestre — búcsúzni." Az 1899-ben kelt első mondat helyesen említi a vonzóerők között az egri vár romjait, a 1902-ben nyilatkozó író szemei előtt pedig már a kész Gárdonyi kúria képe állt. Összegezve: Az ifjúkori emlékek, a város ismerete, a történeti emlékek bősége, a szép környék, a kiválasztott hely páratlan fekvése, a város szélétől joggal remélt csend, mindez együttesen hatott és bírta Gárdonyit az Egerbe költözésre. 9 Gárdonyi J., i. m. I. k. 298-301. 10 Halász С Gárdonyi. Egri Híradó 1899. nov. 21. 11 K. L, Gárdonyi Géza és az ő otthona. Egri Híradó 1902. szept. 2. 12 Tordai Á., Eger-Gyöngyösi Újság 1935. márc. 17. 18* 275
