Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Kőhegyi Mihály: Gárdonyi Géza két levele Dankó Pistához

lekottázhatatlan, örökké befejezetlen titkos értelmű lágy zene.. ? A sárospataki gimnáziumban módszeres zeneoktatásban részesült Gárdonyi és erre az alapra bízvást építhetett az egri tanítóképző két kiváló zenetanára Zsasskovszky Ferenc és Endre. Kétségtelen, hogy 1878—81. között itt szerezte meg Gárdonyi a legmagasabb zenei képzést.

8 Képzős élményeit eleveníti fel/l kürt с regényében: „A képzőépületből zongora és orgona-hangok zuhognak, dúdolgatnak ki az utcára. Akik kántorságot is tanulnak, azok zengetik odabent a zongorákat, s nyektetik az orgonát is."

9 S bár a népdalról kevés szó eshetett a tanítóképzés tantervében, az ifjúvá serdült Gárdonyi ösztönösen is megérezte a helyes utat, meg tudta különböztetni az egyszerűségében is, csiszolatlanságában is gyémánt-értékű népdalt, a talmi cifraságokat magára aggató müdaltól. A maga életét bemutatód lámpás-bán leírja egy végzős tanító felfogadását és a falusi állomáshelyre utazás történetét. A kocsin hazafelé váltig kínálják borral, de ő nem iszik. Már majdnem botrány kerekedett ebből, de azután egy nótával megbékíti bíró uramékat : Érik a szőlő, Hajlik a vessző, Bodor a levele. Két szegény legény Vándorolni készül, De nincsen kenyere. Gyere be kislány, Süss nekik rétest, Hadd legyen kenyere.

10 Első nyarát arra használja fel, hogy az orgonálást gyakorolja. Az orgona írja — szép hangszer. Van benne valami az emberi hangból és a mennydörgésből. Az orgonának lelke van. Tud sírni, sóhajtani, örülni, remegve félni, vigasztalni és áldani. Az orgonának szárnyai vannak. Keservesen panaszolja, hogy elöljárójának, Soós Antal kántortanítónak a keze alatt nyekergő dudává aljasodott az orgona. Úgy játszott rajta, mint a zongorán szokás vagyis nem olvasztotta össze a hangokat, hanem valahányszor új akkordot fogott, mindig fölemelte a kezét, s úgy csapott le más billentyűre.

13 A szorgalmas gyakorlásnak meg is lett az eredménye, nemsokára Gárdonyi ült az orgonánál a hajnali miséken.

12 Első állomáshelyének, Karádnak csakhamar búcsút mond, Devecseren helyezkedik el. A sors kegyes hozzá. Tima Lajos személyében emberséges, művelt és zeneileg is képzett főtanító vezetése alá kerül. Tima nemcsak a hegedűjátékban való továbbképzésre ösztönzi Gárdonyit, hanem a zeneszerzésben is biztatja. Először egy temetési énekkel próbálkozik, majd itt írja a Fel nagy örömre... kezdetű, később szinte népénekké vált karácsonyi dalát. Kedvelte az orgonát is, ám leginkább hegedűlni szeretett. Állandó gyakorlással tökéletesítette játékát. Megszerezte a kiképzéshez szükséges etűdanyagot, a legjobb technikai tanulmányokat s a hegedűirodalom legszebb alkotásait.

13 Hegedűjátékáról sajnos sem hangfelvétel, 7 GárdonyiGéza: Mai csodák. Bp. é.n. Dante kiadás, 203. 8 A két kiváló képességű zenész-testvér közül Endre az egyházi nép- és műéneket, valamint az orgonálást, Ferenc a római karéneket, a hegedülést tanította az 1880/8l-es tanévben, amikor Gárdonyi harmadéves képzős volt. Az Egri Érseki Róm. Katol. Fi-tanítóképzö Intézet Értesítője az 1880/8l-es tanítási évre. — A két tanár saját kiadású könyvekből tanított, igen magas elméleti és gyakorlati fokon. 9 GárdonyiGéza: A kürt. Bp. é.n. Dante kiadás, 38. 10 GárdonyiGéza: Kék pillangó. Bp. 1961. 69. — GárdonyiGéza: Dávidkáné. Kisregények 1894 — 1904. Sajtó alá rendezte és az utószót írta Z. Szálai Sándor és Tóth Gyula. Bp. 1962. 13. — GárdonyiGéza: Szegény ember jó órája. Bp. 1964. I. 132. 11 GárdonyiGéza: Dávidkáné. Bp. 1963. 15 — 16. 12 GárdonyiGéza: Szegény ember jó órája. Bp. 1964. I. 325. 13 Gárdonyi kottáit és hegedűvel foglalkozó szakkönyveit az egri Gárdonyi Emlékmúzeum őrzi. 264