Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

a férfiak étkezésre a házba jöttek. Átányon a madzagból készített edényhordozó kantárt, máshol a hámot, az ostort tartották rajta, de a megye déli részén (Kál, Hevesvezekény, északabbra Novaj és Egerbakta) a mécses helye is ott volt. Erdőtelken a kemencepadkára állított boldoganya „ki volt fúrva és bele volt téve egy lapos fa, azon égett az olajmécses, ami mellett fontak." Ugyancsak Erdőtelek községben gyűjtöttük azt az adatot, hogy a boldoganya segítségével fontak is az asszonyok. Pusoma János (sz. 1874-ben) kőműves állítása szerint „fontak jobbadon az ágas (itt: a boldoganya neve) mellett, a kemencénél. Guzsaly helyett használták az oszlopot, arra kötték a kendert." Egy másik alkalommal ugyanő mondja: „Az ágas a padka sarkához volt építve, de a nem a mestergerendát tartotta, csak a padlásig ment fel. Arról fontak az asszonyok." Véleményünk szerint elfogadható, hogy a kemencepadkába ágyazott ilyen oszlopnak helyzetéből és formájából adódóan ilyen szerepe is volt annak ellenére, hogy korábbi adatközléseink erre nem térnek ki. Egyetlen adatunk van arra, hogy a boldoganyára, annak szegleterse bárdolt oldalaira a család gyerekeinek születési évét jegyezték fel (Szilvásvárad). A boldoganyának körüljárható formájához még két cselekvés is fűződik, mindkettő a gyerekekkel kapcsolatosan. Szúcs, Kál és Pálosveresmart községekben arról adnak számot adatközlőink, hogy a kislányok a boldoganya körül tanultak táncolni. Máshol, így Egerbaktán és Kaiban este körülötte imádkoztak a gyerekek. Ivádon is „imádkoztak körülötte a gyerekek, meg a lócára térdepeltek, a szentkép alá." Hasonló adatokat kaptunk a borsodi Cserépfalu, Csernely, Izsófalva, Uppony és a Hajdú-Bihar megyei Polgár községekből. Mind a régi leírások, mind a magunk gyűjtötte adatok arra vallanak, hogy a boldoganya, mint a ház mestergerendáját alátámasztó oszlop az egyes településeken belül nem volt általános. A hagyomány és a visszaemlékezők többféle módon indokolják hajdani jelenlétét. Tarnaleleszen azt mondják, hogy „olyan hosszúak voltak a házak, hogy háromszor kellett köszönni, mig az ember beszélhetett a gazdával. Ezekben volt a boldoganya." Adatközlőnk tehát a nagycsalád házaira céloz, minthogy az ilyen nagyméretű lakóházakat ezzel a családformával hozhatjuk kapcsolatba. Átányon is az a vélemény, hogy a „kis házaknál nem vót oszlop," de a hosszú épületekben kettő, sőt három is volt belőle. Egercsehiben a kisnemes leszármazású családok használatában ismeretlen a boldoganya, de a jobbágyok között, így pl. a Ficzere hadban még ma is jól emlékeznek rá. Kaiban azt a véleményt hallottuk, hogy boldoganya inkább a zsellérek házaiban állt és a megfigyelhető emlékanyag is ezt bizonyította. A régi heves megyei parasztházak középoszlopáról az eddig előadottak nyomán a következőket összegezhetjük. Előfordulási adatainak nagy száma (81 település) azt bizonyítja, hogy szinte az egész megye területén el volt terjedve. Neve általában boldoganya, boldogasszony fája, ágas és oszlop. Az adatok túlnyomó része egy oszlop használatára utal, de néhány esetben párosan is előfordul. Formája többnyire hengeres, esetleg négyzetes átmetszetű, ritkán díszítve. Nagyon kevés eltéréssel mindig a mestergerendát támasztotta alá, a kemence közelében, vagy körüljárhatóan, vagy a kemence sárpadkájába építve. A házban betöltött funkciói számosak: ténylegesen és hiedelemben gyökerezően terhet hordozó, a szobabelső bútorzatát kiegészítő, valamint a fonás eszköze és kultikusnak tulajdonítható cselekmények tárgya. Az oszlophoz fűződő sokféle képzet bizonyára tartalmazza azokat a rejtett survivaleket, amelyek eredetének, magyarázatának megfejtéséhez vezetnek. Dolgozatunk intenciója első fokon az adatok feltárása, mert a tárgyalt egész témakör — nézetünk szerint — egyelőre még ezt igényli. Szükségesnek érezzük azonban mindezek mellett azt, hogy néhány olyan megoldást vessünk fel, amelyek saját anyagunkból közvetlenül kínálkoznak. Az eddig általánosan ismert és használt boldoganya név mellé dolgozatunk a vele rokonságot mutató boldogasszony fája, valamint az ágas és az oszlop név használatát 237