Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

megfelelő iratos oszlop paraszti használatban feliratait sajnos, teljesen elvesztette, de egy ilyen feliratos és még mellé boldoganyának is nevezett oszlopot a parasztihoz közel eső gazdasági és társadalmi szinten még ma is be tudunk mutatni. A borsodi Dédes falu malmának mestergerendáját díszesen faragott oszlop, „bódoganya" tartja. A felső részén olvasható felirat szerint az oszlop (és a malom) 1831-ben készült. A malom tulajdonosának véleménye szerint az oszlopnak fontos statikus szerepe van: „az egész malom terhe az ő vállán nyugszik". (Ld. a 39—40. sz. ábrát.) A szomszédos Mályinka község régi vízimalmában hasonló oszlop állt, a „bódogasszon fája". Ennek felső részét mind a négy oldalon egy-egy halra emlékeztető faragvány díszítette. Az oszlopot a harmincas években ismeretlen helyre szállították. A ház középoszlopa történetileg tehát nem követhető túl messzire. Ebből következően ismeretanyagunk javát csak azok az adatok képezhetik, amelyeket saját magunk tárunk fel akár megfigyeléssel, akár szóbeli közlések alapján. A századforduló néprajzi leírásai számot adtak arról, hogy a boldoganya, előfordulásának klasszikus területén, a Palócföldön már akkor is ritkaságszámba ment. Ezt a tájékoztatást el kell fogadnunk, mint olyat, amely a századforduló tényleges viszonyait tükrözi. Terepbejárásunk is ezt igazolta, a hegyes vidéken egyetlen boldoganyát sem sikerült már megfigyelni, ezért adataink itt kizárólag a hagyományra támaszkodnak. Megmaradt azonban a boldoganyának néhány szép példánya az erdősávtól délre azon a tájon, ahol az iparosodás következtében beállt modernizálódás nem változtatta meg lényegesen a falu hagyományos képét és az egyes építményeket. Az emlékanyag most következő bemutatását az érintetlen, vagy viszonylag ép belső terekben elhelyezett boldoganyákkal kezdjük, majd a már megbolygatott szobabelsőkkel folytatjuk és azokkal a házakkal zárjuk, ahol a boldoganya már nincs meg, de helye még rekonstruálható.

1,2 A Füzesabony, Petőfi u. 19. számú ház korára nézve nincs konkrét adat, de az utca kiépülésének idejével összehangolva, a XIX. század első felére tehetjük. A vályog falú, három sejtű ház pitvarát és komráját 1900 körül átépítették annyira, hogy ezek magassága jóval felülhaladta a házét. Szarufás-kakasülős, náddal fedett konty teteje a véghomlokzaton a fal síkjától 150 cm-re előreugrik. A pitvarban zárt kamin-kémény, a házban boglya alakú búbos, sár ülőpadkával. Tapasztott födémjének mestergerendáját a kemence padkájának sarokrészébe ültetett oszlop támasztja meg. Az oszlop neve „boldogasszony fája". Az alsó egyharmadában hengeres oszlop fehérre meszelt teste felül kissé elvékonyodik, majd négyzetes átmetszetű, díszes fejezetben végződik. A bemetszésekkel gazdagon tagolt fejezet fő dísze az alsó végén, a sarkokon befelé hajló négy voluta. (A felvétel ideje 1959, Id. a 41 —43. sz. ábrákat. A házat 1965-ben lebontották.) Az Adács, József A. u. 19. sz. ház a XIX. század elején épült, de 1930 körül ablakait nagyobbakra cserélték. A három sejtű épület „fonyott fal"-lal készült. Hátul kontyos szelemenes nyeregtetejét elől egészágas, középen a ház és pitvar közfalán álló félágas, hátul pedig a mestergerenda fölött álló félágas tartja. Utóbbi félágas alatt boldoganya-szerű oszlop. A házban a sár kemencepadka sarkába épített hengeres testű boldoganya, szerény fejezette]. (A felvétel ideje 1960, Id. a 44-47. sz. ábrát.) A Szihalom, Hunyadi u. 138. sz. ház a XVTIT. sz. végén épült és 1913-ban építették át. Az átalakítás elsősorban a ház véghomlokzatát érintette, a korábbi egészágast kettévágták és felét a falra állítva helyezték el. Eredeti „orros" homlokzatát füstlukas kontytetőre változtatták. Szelemengerendáját jelenleg még a közfalakon álló félágasok tartják. Fala vályogból épült, ablakait 1913-ban nagyobbították és ugyanakkor zárták el szabadkéményét is. Tapasztott födémjének mestergerendáját a búboskemence sárpadkájához ragasztott egyszerű, hengeres testű boldoganya tartja. (A felvétel 1967-ben készült, Id. a 48—49. sz. ábrát.) 152 A jelen idő természetszerűen a megfigyelés vagy a felmérés, fényképezés időpontjára vonatkozik. A házak jelentős része azóta vagy elpusztult vagy átépült. 222