Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

Nagyréde, Erzsébet tér 2. sz. A XVIII. század végén épült, 1850 körül újították. Két sejtű, sövényfalú. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, de 1850-ig ágasfás-szelemenes volt. Az ágasfát bódoganyának nevezték. Keresztgerendás födém a szobában deszkás, a konyhában tapasztott mennyezettel. Vécs, Dózsa Gy. u. 52. sz. A XIX. század első felében épült. Három sejtű, sövény fallal. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, mestergerendás, tapasztott födém. Visonta, Sport u. 8. sz. A XIX. század első felében épült. Két sejtű, sövény és vályog fallal. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, mestergerendás, deszkás födém. Kál, Fő út alsó 83. sz. A XIX. század elején épült, 1848-ban leégett, mai formáját akkor nyerte. Három sejtű, fala sövény és vályog. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, mestergerendás, deszkás födém. Mély előereszét egy gerendapár és egy ereszgerenda tartja. Kisnána, Posta u. 203. sz. A XIX. század második felében épült. Három sejtű, fala fejtett kőből, a komra falai fonottak. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, mestergerendás, deszkás födém. Gyöngyösoroszi, Petőfi u. 17. sz. A XIX. század közepén épült, 1900 körül átalakítva. Két sejtű. „Fonás" és vályog falazat, keresztgerendás, deszkás födém. Gyöngyöstarján, Dobó u. 37. sz. A mestergerenda felirata szerint 1834-ben épült, a nyílászárókat 1910-ben nagyobbították. Három sejtű. Darabos, fejtett kő falazat, a konyha és a pitvar között fonott közfallal. Szarufás-torokgerendás nyeregtető, mestergerendás, deszkás födém. Zaránk, Lenin u. 34. sz. A mestergerenda felirata szerint 1811-ben épült, de 1956-ban átalakították. Három sejtű. Vályog fal, de az 1956-os építkezésnél fonott falrészleteket figyeltek meg. Ollóágasos, szelemenes fedélszék nyeregtetővel, mestergerendás, deszkás födém. A sövényfalú házakról általánosságban és összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ezek gerendavázas formája a Bükk és Mátra erdőterületeihez tapadva jelentkezik. Kivételt képez a Gyöngyöstől délre fekvő terület — Vámosgyörk, Visznek és Tarnabod falvakkal — ahol a faépítkezés mélyebben benyomul az Alföld síkságába és a fatemplomok XVIII. századi elterjedésével egybevetve azt valószínűsíti, hogy korábban ez az építési anyag és technika szélesebb körben lehetett elterjedve. A váz nélküli, csupán oszlopok köré font sövényház, amellett, hogy a hegyektől délre fekvő terület domináns építőmódjának tekinthető, az erdős vidéken is megjelenik, mert az anyagban, munkában és nem utolsó sorban pénzben magasabb igényű favázas és borona fal mellett örökösen jelen volt, mint a szegényebb rétegek életlehetősége. ÍLd. a 195. 1. elterjedési térképét.) A régi tetőszerkezetek A faépítkezés Heves megyei emlékeit kutatva, szólnunk kell még a fedélszékről és a födémről is, amit két tényező tesz szükségessé. Fentebb előadtuk az anyag, pontosabban a fa építőanyag beszerzésének módját és lehetőségeit, természetesen leginkább a XVIII. század viszonyai között. A nem nagy számú, de beszédes történeti adataink ismertetésekor rámutathattam a fal és a tető, ill. a födém anyagának beszerzési kapcsolatára, amely később a nehézségek során is jelentkezik. Ez a kapcsolat azonban jóval mélyebb, mint ahogyan ezt eddig tárgyalhattuk, szoros összefüggés van nemcsak a fal és a tető anyaga, hanem szerkezete, formája között is. Ezt a műszaki jellegű kapcsolatot az etnográfia legjelesebb ház-kutatói már régen észrevették és rámutattak ennek jelentőségére. Bátky Zsigmond után Cs. Sebestyén Károly fogalmazta ezt meg, amikor a függesztett és támasztott tetőszerkezeteket rendszerezte és 192