Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

A FAÉPITKEZÉS EMLÉKEI HEVES MEGYÉBEN BEVEZETÉS A parasztság lakóházai, az életmód és gazdálkodás elemi szabályainak megfelelően, a földrajzi és biológiai környezet adta építőanyagokból készülnek. Ezek a természetes építőanyagok — különösen a fejletlen közlekedési viszonyok között — a környező táj ilyen elemeinek közvetítésével sajátos külsőt, a helyre jellemző arculatot kölcsönöznek mind az egyes építményeknek, mind azok együttesének, a településnek. Ez a külsőségekben is megmutatkozó, mély és eredeti kapcsolat békés harmóniát biztosít táj és település között.

1 E természetadta építőanyagok egyike a fa, amely az ember történelmének szinte végtelen távolságai óta kiséri az építő tevékenységet és azóta az anyag, szerkezet és forma számtalan változatában jelen van építményein. A paraszti építkezés hagyományos falkészítő anyaga Európát négy hatalmas zónára osztja. Északeurópában, az Alpokban és a Kárpátokban a fa, Déleurópában és Franciaországban a kő, Középeurópában, Anglia és Skandinávia déli részén a favázas egyéb anyag, a Kárpát medencében és Ukrajnában pedig a föld a hagyományos, domináns építőanyag.Hazánk tehát a földfalú építkezési területhez tartozik és közvetlen, vagy közvetett kapcsolatai dél, illetve kelet felé mutatnak. Ennek ellenére a faépítészet sem hiányzik népünk építő gyakorlatából és földrajzi helyzeténél fogva, amely a kő, fa, favázas és földépítkezés kapcsolódási területére helyezi, különleges jelentőséggel bír. Századunk elején a fának még nagy jelentősége volt hazánk falusi településeinek építkezésében, még akkor is, ha az erdőben szegényebb mai ország területét szemléljük. 1910-ben Zala, Somogy és Vas megyék vezettek ezen a téren,

3 és közvetlenül utánuk Északmagyarország következett, ahol a fával építkezést a palóc néprajzi csoport egyik etnikus jellemzőjének tekinthetjük.

4 Számos történelmi adat arra enged következtetni, hogy korábbi időkben a faépítkezésnek — ideértve a fa részleges felhasználását is — jóval nagyobb jelentősége volt az egész magyarság anyagi kultúrájában, mint ahogyan irodalmunk ezt tükrözi. A faépítkezés tényleges szerepét a magyar művelődéstörténetben nem ismerjük eléggé, mert az épületállomány túlnyomó része megsemmisült, s mert a magyar építészettörténet emlékeit ilyen tekintetben eddig senki sem vizsgálta. A szintézisnek fő akadálya lenne még a részletkutatások hiánya is, minthogy ilyenek inkább csak a népi építkezés területén jelentkeztek. 1 Ld.: Major J., A magyar falu a tájban. Magyar Építőművészet 1954.183.1. — Hasonló gondolatot fejt ki Vargha L. is: A magyar falu építészete. Építkezés. Bp. 1955. 33.1. 2 Ld. : R. Weiss, Häuser und Landschaften der Schweiz. Erlenbach-Zürich 1959. 35 — 37. 1. — P. Vidal de la Blanche után (Principes de géographie humaine. Paris 1921. 4. kiad. 1948.) az építőanyagok elterjedési térképét is közli, amelyen szembetűnően keskeny a Kárpátok hegyvidékének faépítkezését jelképező sáv. 3 Bátky Zs., Parasztházak építőanyag szerint való elterjedése hazánkban. Föld és ember I. 37. 1. 4 A Magyarság Néprajza. (A következőkben: MN) Bp. 1941. I. 130.1. И Az Egri Múzeum Evkönyve 161