Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Andreánszky Gábor: Növényfajok, fajcsoportok és nemzetségek élettartama a hazai harmadidőszakban

A VISONTAI FÖLDMUNKÁLATOKNÁL ELŐKERÜLT MAMMUT LELETEK 1965. október 2-án a Heves Megyei Népművelési Osztály közölte az egri múzeummal, hogy a visontai erőmű előkészítésekor végzett földmunkálatoknál nagy méretű csontok kerültek elő. Még aznap kiszálltunk a múzeum restaurátorával a helyszínre. A lelet érdekesnek ígérkezett. Az egyik földgyaluval dolgozó munkás az éjszakai munka közben arra lett figyelmes, hogy a sötét talajban egy helyen fehér folt látszik. Tüzetesebb vizsgálatnál — miután ezek a munkások földmunkájuk során már máshol is találtak hasonló, bár kisebb méretű leletet — megállapította, hogy egy mammutagyarbol egy méter hosszú s tíz centiméter széles szelvényt vágott le a földgyalu. A munka vezetőjével megegyezve leállították a munkát, s így az ő figyelmüknek köszönhetjük a leletet. Feltárásunk megindulása előtt felvettem a kapcsolatot a budapesti Őslénytani Osztállyal, de sajnos Jánossy Dénes muzeológus, aki az őslénytani csontokkal foglalkozik, külföldön tartózkodott. így az Őslénytani Osztály vezetőjének engedélyével megkezdtük a mentési munkát. Október 7-étől 20-áig közel két hét alatt bontottuk ki a csontokat, gipszpólyában vagy enyvvel bevonva kiemeltük, csomagoltuk és elszállítottuk. Kovács Béla középkoros muzeológussal és Lénárt Andor restaurátorral kezdtük el a munkát. Október 7-én, a felszerelési tárgyak, ezek védelmére felállítandó sátor kiszállítása, a segédmunkások, éjjeliőr biztosítása után délután kimértük és bekerítettük a feltárandó területet. A leletmentési munkálatokat a két — már a talajból kibukkant — mammutagyar kibontásával kezdtük. Az egyik a már előbb említett, a gyalugép által megsértett agyar volt, a másik ettől három és fél méterre lévő kisebb. A kibontás során, miután rossz megtartásúak voltak, munkatársaimmal gipszpólyába ágyaztuk be, hogy kiemelhető legyen. Ezzel a munkával párhuzamosan, miután a halmajugrai tsz-től kapott segédmunkások a leletet rejtő fekete humusz felett lévő sárga márgás földet hordták a szelvényen kívülre, mi Kovács Bélával spachtni segítségével tártuk fel az elég sűrűn található csigolya, lábszár, alsó állkapocs csontokat. 9-én találtuk meg a harmadik agyarat, mely a legteljesebb és egyben a legnagyobb volt. A következő hét elejétől,és végig az egész kutatás során, annak befejeztéig Dancza János kutató segítségével folytattam a mindig érdekesebbnek ígérkező munkát. Méréseinknél fixpontnak az időközben beütött vasúti alapépítmény szelvény-tengelykaróját használtuk fel. 11-én, hétfőn a mindinkább részletesebbé váló feltárások során kitűnt, hogy a csontok egy része egy egységes, majdnem teljes mammutcsontvázra utal. A gipszpólyán kívül most már több rétegű meleg enyv ecseteléssel is tartósítottuk a kiemelés biztosítására a csontokat és természetesen ezzel párhuzamosan folytattuk a feltárást. Mindkét munka körülményes és lassú, hiszen mint említettem, a csontok nagyon rossz megtartásúak voltak. 23