Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.
A népvándorláskori és honfoglaláskori zsugorított temetkezések gyakran a temetők szélein találhatók, a legkevésbé rangos helyeken. Érdekes hogy az avar temetők széleit olykor gyermeksírok csoportja jelzi. 24 A néprajzi anyagban jó párhuzam mindezekre a gyilkosok és garabonciás hírben állók, a kereszteletlen gyermekeknek a temető árkába vagy azon kívül való eltemetése. 25 Ásatásunk a B. temető déli szélét elérte és egy kivétellel itt csak gyermeksírok kerültek napvilágra (22, 24, 30, 35. sírok). Ezeknek a síroknak a sávjában nyugat felé haladva is egy kivétellel kizárólag gyermeksírokat (31, 36, 37, 38. sírok) találtunk. Az egyetlen felnőtt sír a szóbanforgó 39. sír: zsugorított temetkezés, amely tehát gyermeksírok környezetében jelentkezett. Gödrének mélysége mindössze 68 cm volt. A 38. és 39. sírok csontvázainak zsugorított fekvése nem a tűz mellett alvó testtartást példázza; 26 helyzetük a szokásostól eltérő volt. Mind a két halott felső teste csavarodott volt az elhantolás perceiben, mintha a sírba belelökték volna őket. E két sír halottjainak a lábait a bokáknál (ill. a bokák felett) összekötözték, ott ahol a lábcsontok keresztezték egymást. A 39. sír halottjának a csuklóit is bizonyosan összekötözték. Alig vitatható, hogy e sírok a halottat büntető temetési szokásra vallanak, egy szándékos megkülönböztetésre a közösség többi lakójával szemben. Az ismertetett összefüggés alapján a 38. és 39. sírokat nagy valószínűséggel az avar temetőhöz sorolhatjuk. A korai vaskori temetőnek az avarkoritól való elhatárolásánál a melléklet nélküli sírok okoznak gondot; de egy jellegzetes emlékanyagot felmutató temetkezés hovatartozását sem tudtuk könnyen megítélni. A dombtető északi sírcsoportjában, amikor az ásatás a nyugati szélét elérte, É-ról dél felé haladva a 11. 12. 18. gyermeksírok folytatásában került elő a 19. sír, amelyben a felnőtt csontváz mellett szarmata jellegű emlékanyagot találtunk. Mivel a feltárások során több szarmata sír nem jelentkezett, s a szóbanforgó sírcsoportot nyugat felé lezártnak tekinthettük, az avar temető és a szarmata sír között összefüggést sejtettünk. Még a sír tájolása is látszólag ezt az elképzelést támogatta. Szakmai körökben ugyanis elfogadott az a feltevés, hogy az őslakosság a sír irányításában hovatovább az uralkodó népesség szokásaihoz igazodott. 27 Másrészt számos adatot ismerünk, amelyek szerint a közösségtől való elkülönítés egyik jelének a fordított tájolást tekinthetjük. 28 A 19. sír halottjának DDK—ÉÉNy-i irányban való elhelyezésében tehát a többi avarkori sír csontvázával A temetöszélekre elhantolt rendellenes helyzetű halottak és gyermeksírok együttes előfordulására szemléletes példát nyújt a Szarvas-Kákapuszta, kettőshalmi avar temető. (Közöletlen. MNM Történeti Múzeum Adattára) Lásd erről még: Szabó, Das Weiterleben. 67. A Magyarság Néprajza IV. (Bpest 1937) 306. Banner János, A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolgozatok 3 (1927) 1—58. — Banner János megállapítása ma is érvényes: az őskori halottak kuporításának oka a halott nyugalmi (alvó) helyzetbe hozásán kívül a halott visszajáró szellemétől való félelem, a halottak egy részét kétségtelenül összekötözték. Ez utóbbira a behajlítás túlzott mértékből tudott következtetni. Banner a hasonfekvő helyzeten kívül egyéb rendellenességre, a halottat távoltartó, büntető (vámpirisztikus) eljárásra őskori vonatkozásban nem ismert anyagot, de ilyen megfigyelések lehetőségére a rendkívül gazdag néprajzi párhuzamok felsorolásánál világosan utalt. A népvándorláskorban a zsugorítás és a halottfélelemből fakadó eljárások között nem húzhatunk egyenlőségi jelet, ezek nem egyívású jelenségek. A halottak oldalt kuporítottan való fektetése egy sajátos konzervatizmus kifejezője (az őslakosságtól áthagyományozott, szellemi hátterében ma még nem világos jelenség). Éppen ezeknél a zsugorított csontvázaknál a kutatás számára megfigyelhető kegyetlenségek, a halottat távoltartó babonák általában nem fordulnak elő. Kovrig Ilona alapos elemzések során leszűrt véleményét mérvadónak tekinthetjük (Kovrig, Alattyán. 102.). A halottnak a szokásostól ellenkező irányba való fordítása minden esetben figyelmeztet minket, hogy itt valami rendkívülit sejtsünk. De közelebbről, hogy mi rejlik mögötte, azt csak az egyéb babonás hátterű nyomok ill. a mellékletek dönthetik el. 47
