Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Korompal János: Gárdonyi Géza ismeretlen irodalmi hagyatéka

ismerteti az íróval. E levelek két, Gárdonyi számára állandóan érdekes témakört, a nevelésügyet és az író szellemi tulajdonjogát érintik. Előkerült a most átvett anyagból a Magyar Tudományos Akadémia értesítése 1920. május 6-i kelettel, Gárdonyi Géza tiszteleti taggá választásáról. Az alispántól, a polgármestertől, katonai parancsnokoktól eredő hivatalos iratok mellett megtaláltuk az irodalmi társaságok (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság, Dugonics Társaság, Pozsonyi Irodalmi Társaság, Műbarátok Köre, Otthon) és különböző egyesületek értesítéseit, meghívóit és nyilatkozatait. A szerkesztőségekkel és kiadókkal folytatott levelezés egy része — rendszerint ha a levelek írója közvetlenebb viszonyban volt Gárdonyival — beleolvadt a kortársakkal keletkezett levelezésbe. A 266. szám alatt külön kezelt tételben határozottan „üzleti jellegű" levelek találhatók. Ezek között van a Bárd Ferenc és Testvére céggel A bor és a Falusi verebek című színdarabok előadására kötött szerződés; az Élet és a Táltos kiadó vállalatokkal könyvek kiadására aláírt megállapodás; továbbá levelezés a Táltossal, a Légrády Testvérekkel, Rózsavölgyi és Társával, a Nyugattal és több kisebb céggel. Levelezés került elő A bor zágrábi előadásáról és több Gárdonyi mű németre történő fordításáról. Ugyanebben a csomóban található két eredeti olvasó levél 1892-ből a Göre könyvekkel kapcsolatban. A színházakkal és filmesekkel keletkezett levelezés anyagából kiemelendő a Nemzeti Színházzal a Falusi verebek, a Király Színházzal a Fehér Anna, továbbá az Országos Színészegyesület ügynökségével a Fehér Anna és a Zéta előadására kötött szerződés. Ugyanebben a csomóban található a Nemzeti Színház Alexander Bernát által aláírt drámabírálói véleményét az Annuskáról. Filmkészítő és filmkölcsönző vállalatok 1914 és 1920 között írt leveleiből élénk érdeklődés olvasható a Gárdonyi témák iránt. E levelekben szóba kerül a Göre Mártsa lakodalma, az Ali rózsáskertje, A kapitány srapnelje, az Egri csillagok, a Láthatatlan ember, stb. megfilmesítése. Az utókor és a kutatók szempontjából hasznos szokása volt Gárdonyinak, hogy az egyszer leírt szót nem dobta el, nem semmisítette meg, még ha többször megváltoztatta is a szöveget. A legkezdetlegesebb vázlat, a legkopottabb papírdarab is megmaradt. Sándor fia méltó és hű volt hozzá az örökség gondozása tekintetében. Ezek a körülmények eredményezték, hogy a most birtokunkba került hagyatékban számos levélfogalmazvány maradt ránk. Ezek között különösen érdekes annak az 1918. november 7-én kelt levélnek teljes szövege, amelyben az akkori „kultúrminiszterhez", kedves barátjához fordulva „a népiskolák és középiskolák között tátongó" . . . „legalább is hét millió magyar művelődését elnyelő tordai hasadék" megszüntetésére tesz javaslatot. Leírja a szükségesnek tartott intézkedéseket és szervezetet (elemi iskola előtti és utáni népművelés, vasárnapi népoktatás, kultúrkörök, irodalmi osztály a minisztériumban, stb.) majd így folytatja: „Remélem találsz reá embert, akire rábízhatod, s aki ezen a fundamentumon építeni tud. Én magam szeretnék reá ajánlkozni, de én nem vagyok arra alkalmas ember, de meg az irodalmi munkálkodásomat sem hagyhatom abba". Egy 1903. október 23-án kelt másik javaslata arról tájékoztatja az Országos Közoktatási Tanácsot, hogy milyen elbeszélések és regényrészletek, illetve versek kerüljenek müveiből az elemi iskolai tankönyvekbe. A levélfogalmazványoknak több mint fele töredék, részben azért, mert a megkezdett levelet az író egy másik papírlapon fejezte be módosítás után, részben pedig, mert a fogalmazvány tiszta hátoldalát jegyzetpapírnak használta és csak egy része szerepel a hagyaték most vizsgált részében. Itt kell még említést tenni a levelezést kiegészítő táviratokról is. Néhány közülük érdeklődésre tarthat számot. Ilyen például az, amellyel Kunfi miniszter 1919. március 29-én tájékoztatta Gárdonyit, hogy táviratilag utasította az egri munkástanácsot „a proletárdiktatúrán szeplő ne essék azzal, hogy a kiváló tehetséges írót bármiképpen bántalmazzák". 334