Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

tetejére kötelet kötöttek, a kötelet húzták a gödör felé, a májusfa töve becsúszott a gödörbe, a teteje pedig fölemelkedett" (II.). Az állítóknak aztán „früstököt" adtak, pálinkát, bort, kolbászt. Novajon nótáztak is a májfaállításkor (III.): „Jó reggelt, jó reggelt, szép május reggelén! Ébredj, szép galambom, májusfát hoztam én. Fogadd szeretettel, itt a szép májusfa, Kilenc kendőt kössél rája, Száz pár csók az ára, Hadd járjon a falu szája, Hogy ez a kislány ki babája". A májfa helye általában a kapu mellett van, a kicsit csak kikötötik, a nagynak pedig gödröt ásnak. Váraszón beásták az ajtó előtt, a padkába (IV.), Bekölcén, Mátrabalián a kútágashoz, Gyöngyöshalászon és Kerekharaszton a kéménybe, Markazon az udvar legmagasabb pontjára szokták tenni. Ahol a legények részt vettek a fa felállításában, ott megvendégelték őket és Bükkszéken annyi zsebkendővel díszítette még fel a lány a fát, ahány legény volt jelen (IV.). Novajon a vendégség után „gyöngyös bokrétát és rojtosszélű kendőt" kapott a a legény, aminek egyik sarkába a legény és a lány nevének kezdőbetűi voltak varrva. A kendőt a legény az oldalán, a bokrétát a kalapja mellett viselte (III.). Egerszóláton a fa felállítása után egy darabig alatta táncoltak, majd a szeretővel a lány zsebkendőt cserélt (II.). b) A legény díszíti a fát A májfaállításnak ezt a másik típusát az alábbi helységekből ismerjük: BükkszékKöröspuszta (I.), Eger (1900-1910), Egerszólát (I.), Erdőtelek (I-IV.), Heréd (I.), Kápolna (III.), Kisköre (III.), Lőrinci (I.), Markaz (IV.), Parádsasvár (I.), Pély (II.), Tarnaörs (III.), Tiszanána (1915), Visznek (111.), Zagyvaszántó (III.), Zaránk (1960). Amint a helységek neve mögé írt kormeghatározó adatok is sejttetik, ez a típus több előfordulásában újabb keletű. Egyébként ez a szokás fejlődésének iránya is, mert a gyerekek állította mai májfák — a felsőtárkányit kivéve — legnagyobbrészt ilyenek. Ennek a típusnak legteljesebb leírását Erdőtelekről ismerjük, az adatok kora a nagyszülők fiatalságának ideje. A legény, barátaival „felöltöztetve" vitte a fát, melyen volt kendő, keszkenő, főkötő, cukor. Útközben ilyeneket daloltak: „Késő este furulyázom sokáig, Elhallatszik a babám ablakáig. Elfújom én azt a nótát oly szépen, Jaj, de fényes csillag ragyog az égen". Mikor a házhoz értek, felállították a májfát a kapuban, ott megálltak és elénekelték a Hallottátok-e már hirit... с dal első versszakát. Erre a lány anyja meg szokta gyújtani a lámpát, az apja pedig kiment és behívta őket egy kis áldomásra. Mikor a legények meglátták a lámpa fényét, eldalolták a nóta hátralévő szakaszait, bementek a házba és átadta a legény az ajándékot: ruhát, kendőt, amit magával hozott. A lány az ajándékot maga varrta fehér zsebkendővel viszonozta. Ezután ittak a lány és a család egészségére. Ha kedves volt a lánynak a legény, még felkötötte a legszebb kendőjét is a fára. — Miután felállították a májfát, nóta helyett a legény verset is szokott mondani az ablakon: „Ezt a májfát én hoztam, Reggel rózsám akassz rá Szalagot, pántlikát, Hadd tudja meg mindenki, Hogy ezt a verset Én írtam tehozzád". 284