Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

vonásokat. A megye többi helységéből összegyűjtött adatok lehetővé teszik azonban azt, hogy egyrészt a már ismert típusok fő ismertető jegyeinek elterjedését, földrajzi előfordulását ismerhessük meg, másrészt a részletek több variánsát szolgáltatva, a szokás egészéről, annak összképéről eddig kialakított ismereteinket mélyítsék el és tegyék még teljesebbé. Az alább következő anyagbemutatás során a megye csaknem egész területéről származó adatok csoportosításában nem követtem teljesen a táblázat rendszerezését, mert pl. az ajándékozás formáit az egész anyagra érvényesen nem lehetett összegezni. Külön, az elején tárgyalom ezért a hagyományos fa-és gallyállítást, majd a végén külön, terjedelmesebb fejezetben a kosár és az egyéb ajándék különböző formáit. Azt a gyakorlatot, hogy májfát és kosarat több ajándékozótól is elfogadnak, ugyanúgy külön vettem és az első, valamint az utolsó fejezetbe illesztettem. Tárgyalásom egyéb részeiben már hű maradtam a táblázat beosztásrendjéhez. RÉSZLET-ADATOK 1. A máj fa formája és megszerzése A májfaállítás szokása Heves megye területén napjainkban már nem általános, legalább is, ami az ún. eladó lányok megajándékozását illeti. A diákok dolgozatai azonban arra engednek következtetni, hogy sok településünkön szórványosan ma is él. A kisebb lányoknak állított fa, vagy még inkább gally községeink jó részében ma is gyakori. Adatainkból azt olvashatjuk ki, hogy a májfaállítás szokása a legelevenebben a következő helységekben él még ma is: Aldebrő, Bekölce, Bélapátfalva, Boconád-Csárda tanya, Bükkszék, Bükkszentmárton, Egerbakta, Egerszalók, Erdőkövesd, Erdőtelek, Erk, Füzesabony, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Halmajugra, Hevesvezekény, Heréd, Kál, Kápolna, Karácsond, Mátraballa, Mátraderecske, Mátraszentimre, Nagyvisnyó, Novaj, Ostoros, Párád, Parádsasvár, Recsk, Szűcsi, Tárnáméra, Terpes, Tiszanána. Ez a fa már csak ritkán olyan magas, mint Felsőtárkányon, leginkább gally, amely alig éri el a 2 métert. Amint a korábban bemutatott szokás-típusok elemeiből is kitűnik, a magas fa — az elmúlt 50 évre visszatekintve — csak az északi, erdős területeken volt általános. A fa közelsége itt lehetővé tette, hogy minél magasabb fákat válasszanak ki az erdőn, annyira, hogy pl. Párádon májfaállítás közben halálos baleset is történt, mert állítás közben a nagy fa eldőlt és az egyik legényt agyonütötte (ezért a feldíszített májfára még egy fekete szalagot is tettek). Vagy Terpesen 1935-ben akkora májfát állítottak, hogy magassága meghaladta a 20 métert. Ezeket a májfákat (Bükkszéken: „ünnepi fa", Erdőtelken: „szalagos májfa") manapság már a „zöldelő ág" (Egerszalók), a gally helyettesíti. A megye déli részein a vendégoldalra, petrencehordó rúdra, vagy hosszabb karóra kötözött ág (Tiszanánán: „kis fa") volt a májfa. Atkáron valamikor (IV.) tövestől vitte a legény a májfát és elültette a lány udvarán. Néhány faluból, így pl. Zagyvaszántóról, Tarnabodról olyan ellenőrizetlen adatokat kaptunk, hogy a nagyszülők idejében még nem volt szokás a májfaállítás. A legények általában bandákba szervezkedve szerezték be a májfának valót. Közösen vágták ki, illetve lopták és közösen szállították be a településre.

27 Egerben sokáig emlegették azt a rendellenes példát, hogy az egyik legény annyira szemérmes volt, hogy egyedül vágta ki és vitte a májfát, mert még a cimborájának is szégyelte elmondani szándékát. Általános volt a fa oldalágainak lenyesése, amikor csak a felső végén hagytak kisebb koronát. Csak Gyöngyöspatáról és Szűcsiből ismerjük azt a feltehetően szélesebb körben elterjedt gyakorlatot, mely szerint a fa törzséről a kérget lehántották, igen valószínűen amiatt, hogy a felmászást ezzel is megnehezítsék. így számol be erről a ma is élő szokásról az egyik tanuló: „Április 30-án este fél nyolckor mikor már sötét volt, elindultunk a homok güdör felé. Körülötte lombos fák állanak. Még az úton elhatároztuk, ha Iliékhez már állítottak májusfát, akkor azt a fát felaprítsuk. Majd mindegyikünk megfogott egy-egy ágat. Mindenki ahoz a lányhoz vitte, ahova akarta". (Kompolt) 280