Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

Reggel a zenészek házról-házra járva köszöntötték a májusfát. A fa egy hónapig állt, mert a néphit szerint akkor a fiatalok egymásé lettek még úgy is, ha nem szerették egymást. Különben boszorkánnyá változtak volna. Ahol sokáig állt a fa, azt jelentette, hogy a lány három hónap múlva férjhez megy a legényhez. Más adatközlő szerint addig maradt állva a fa, amíg a legény le nem szedte róla a szalagokat, kendőket : minden reggel levett belőle egyet-egyet. A fa kidöntésekor a legény „kettőjük házasságára" megitta a bort. Más változatban: a legény megitta a bort, a lány megette a legény ajándékát. Kosár, ajándék. A harmincas években már kosarat küldött az, „aki az urakat utánozta" és a szokás ma is érvényben van, kicsiknél, nagyoknál egyaránt. A „bolti májfa", „vásárolt mákfa", „cserepes májfa" kicsiknél sokszínű, de az udvarló rózsaszínt, a vőlegény fehéret küld. Április utolsó délutánján, 3—4 óra körül viszi a legény nőtestvére, vagy nőrokona, a falu társadalmának teljes nyilvánossága előtt, mert ilyenkor aki csak teheti, kint ül a kapu előtt a lócán. A „vivő" beköszönti a májfát: „Köszöntöm e háznak lakóját, valamint az én keresztfiam menyasszonyát. Fogadja tőlem e csekély ajándékot és e nagyon szép májfát". A köszöntőnek két verses változatát is ismerjük. „Itt hozom a május kosarát, Fogadják szívesen a legény ajándékát. Ha kidobják a szemétre, Holnap visszajövök érte". „Engedj be rózsám, engemet, Nehéz a májfa a kezembe. Ha beengedsz, én meghálálom, Mert a májfát neked szánom". Az utóbbi verset nyilván a legény mondja olyan esetben, ha maga viszi a kosarat. A májfa mellett a lány még ruhát, ékszert, vagy cipőt is kap. A vivőt megkínálják és megajándékozzák ruhával, kendővel, köténnyel, szvetterrel. Régen (II.) a májusi kosarat nem lehetett visszautasítani, de most már a lány, akinek nem tetszik a fiú, megteheti, hogy nem fogadja el. A szokásnak ilyen alakulása a szülők szerepének csökkenését jelzi a párválasztásban. A válaszadásra egyébként éjfélkor van lehetőség, amikor a legény „éjjeli zenét visz", vagy „zenével köszönti" a lányt a Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát kezdetű dallal. Ha elfogadják a májfát, kiteszik az ablakba, ellenkező esetben kiviszik a legénynek. Legújabban a fiú maga viszi el a kosarat és a zenészek gitárral, harmonikával mennek és a nyitott ablakba teszi a kosarat. A zene elhangzása után a lány „gyertya vagy gyufa lángnál" kimegy, behívja a legényt és megkínálja rumos teával, vagy likőrrel és rántott hússal. A lánynak később ápolnia kell a májusi kosarat, mert akié hamar elszárad, rámondják, hogy hűtlen lesz hozzá a legény. Mások szerint május végéig kell ápolni, mert különben vége szakad a szerelemnek. — A fiút és a lányt gyakran lefényképezik a kosárral. 8. Komló'

21 Májfa. Néhányat még ma is állítanak, még most is „az a leghíresebb lány a faluban, akinek a legnagyobb, a legszebb májfát állítják". A „májusi fa" leginkább csak gally, zöld ág, orgona ág, virágzó barackfa ág, amelyet vendégoldalra, vagy petrencerúdra kötöznek, olyan magasra, hogy régen a falu széléről meg lehetett számolni a májfákat. Legrégebben A kétszáz évig lakatlan községet 1770-ben telepítették újjá, de legnagyobb részben a közeli környék magyar lakosságú falvaiból. Ld. Soós /., i. m. 42—43.1. 271