Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

majd ő fog kivágni és a jövendőbelijének elvinni. Április utolsó napján megtelt a határ legényekkel és mindenki levágta kiszemelt fáját." Ez nem ment akadálytalanul, mert sokszor a gazdája őrizte a fát, vagy más legények is beavatkoztak. Végül is a legény társai segítségével éjfélkor elvitte a fát a lány — legtöbbször a menyasszony — házához és betette a kapu mögé. A legények rázendítettek ez után a májfahordó nótára, aminek szövege némileg eltér az általánosan ismert formától. 1. Hallottátok-e már hirét, Király Gyurka legénységét? Fűrésszel vágja a májfát, Hogy ne hallja kopogását. 2. El is vitte éjféltájba A babája udvarába, Hogy ezzel is megmutassa, Ki a szíve választottja. 3. Az apja az ajtót nyitja, Az anyja a lámpát gyújtja, Julcsa a kendőt keresi, A májfára rákötözi. 4. Erdő, erdő, de kerek vagy, Édes rózsám, de messze vagy! Ezt a májfát kivágattam, Hogy a rózsám megláthassam. 5. Kelj fel babám, itt a májfa, Ha elhoztam, vigyázz rája. Hajnalban megnézte a lány, hogy van-e májfa az udvaron. Ha igen, szólt az anyjának, barátnőinek és együttesen feldíszítették, „felöltöztették". A fára kötötték a lánynak minden fejkendőjét, néhány szoknyát, „szálikát" (blúzt), nyakgyöngyöt és mindenesetre azokat az ajándékokat, amiket a lány két év alatt szeretőjétől kapott. A májfa aljára, hogy mindenki jól láthassa, verset is tettek: „Virágillatú május reggelén Zöldlombú májusfát viszek én. Aggass rá, ha szeretsz, pántlikát, szalagot, Hadd tudják meg, hogy a szeretőd én vagyok". Amint a szövegből is kitűnik, a verset a legény tűzte a fára, mert reggel már ő is ott volt és együtt állították a kerítéshez a feldíszített fát. Délelőtt újra megjelent a legény cimboráival együtt és cigány, vagy rezes banda előtt dalolva, táncolva mentek a lányos házhoz, „köszönteni" a májfát. Egy-két nóta után a lány leszedte a bort a májfáról, és „széjjel öntögötte" a legényeknek, a zenészeknek, majd a legényeknek hímzett zsebkendőt adott, a zenészeknek pedig pénzt. Délután újra mulattak a fa alatt és a legények a lányokkal „bujdosó táncot jártak". A májfa csak egy napig állt (más adatközlő szerint 9 napig). Este a legény jelenlétében a lány lebontotta a fát. A bort, amit a legény kötött rá megitták és mulattak, táncoltak. Ritkán felmásztak a fára a borért és előfordult az is, hogy felkötötték a májfára a jegykendőt. Ha napközben rossz volt az idő, az ajándékokat (ruhaneműt) már korábban leszedték. A két világháború között a boldogi Gyöngyös bokréta feldolgozta és színpadra vitte a májfaállítás szokását és ezt a produkciót az 1945 után megalakult népi együttes is műsorába iktatta. 268