Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

3. A májfa az első világháború táján Öt legény „összefogott" és kiment az erdőre ,,májusfának valóért", a legmegfelelőbb gyertyánfákat kivágták, ,,az öregebb ágait lenyesték" és ha világos volt még, eldugták, mert engedély nélkül, lopva szerezték be. Egészen kis lányok is kaptak, mert egyes szülők már a gyerekek kis korában megegyeztek a két fiatal összeházasításában és minden évben vitték a lánynak a májfát. A lányt a legény szeretőjének tartották. A kisebb lányok is magas fát kaptak, mert akinek csak „gallyat vittek, azt már megcsúfolták", vagyis gúnyt űztek belőle. A lányos házhoz vagy csengős lovakkal, kocsin, „muzsikaszóval" vitték, vagy összeálltak a legények és vállon vitték a fát. Ha kocsival vitték, előbb körültáncolták a legények a kocsit, azután bevitték a fát és letették az udvar közepére. Megkérdezték, elfogadják-e a fát, amit nem szoktak visszautasítani, majd a lány apja behívta a legényeket. Túrósrétessel, borral vendégelték meg őket, vagy ha már biztosak voltak benne, hogy ki lesz a vőlegény, akkor csak ez az egy legény ment be. Az éjfélig tartó áldomás végén a kicsiknek almát, diót adtak, a szeretőnek pedig „kivarrott zsebkendőt, amit nem volt illő elhasználni". Ha többen voltak a legények és elégedetlenek voltak a vendéglátással, ellopták a fát, vagy kettéfűrészelték. Ezt különben a legény, vagy a lány haragosai is megtették, ha nem vigyáztak a háziak, ezért többnyire a lány, vagy a gazda — sokszor vasvillával — virrasztott a májfa mellett, hogy „le ne gallyalják", de máskor maguk a májfavívő legények őrizték, hogy valaki „össze ne vagdossa az ágát". Hajnalban a lány és anyja öltöztette fel a májfát szalagokkal, „singolt kendővel", fejre való sárga karton kendővel és egy üveg borral. Sietniök kellett, mert fontos volt, hogy minél korábban álljon a fa, ezért a legények is már hajnalban megjelentek újra, hogy segítsenek az állításban. A lány apja megásta a gödröt és a legények zeneszó mellett beállították a fát, a legények és a lány körültáncolták, azután kocsonyával kínálták a háziak a legényeket és áldomást ittak. A fát pünkösdkor döntötték ki azok a legények, akik állították. Ha valamelyik legény felmászott a fára az üveg borért és levette, a bor az övé lett. Mások szerint azé lett a bor, akinek sikerült kidöntenie a fát : a legények először körültáncolták, majd az oldalát bevagdosták fejszével és úgy igyekeztek ledönteni. Egy további változat szerint körültáncolták és az állító legény döntötte le a fát. Pünkösdkor is szokás volt májfát vinni, de ez nem volt általános. A „biztos szerető" vitt csak kétszer, május elsejére és pünkösdre. Azok a tárkányiak, akik ebben az időben a falutól távol summások voltak, ugyancsak állítottak májfát, de nem a lányoknak, hanem az uradalom tisztségviselőinek, ispánnak, gazdának, intézőnek. — 1896 körül a legények és a lányok május elsején nagy fát díszítettek és állítottak fel az erdőmester, a plébános és a jegyző háza elé. Reggel rezes banda kísérettel sorra látogatták és felköszöntötték őket, így énekelve : „A május hónapban a tavasz zöldéi, Szűz Mária népe buzgó örömmel Üdvözöl, május hó, Isten hozott, Szűz Mária magának választott." A köszöntő után a fiatalságot megvendégelték. 4. A májusi kosár Az 1930 táján kialakult szokás lényegesen azóta sem változott. Neve májusi kosár, virágkosár, kosármájfa, virágmájfa. Régebben maguk készítette kosarat vittek a legények, ma Egerben veszik, a kertésznél. Ára 200 forint körül van és többen csak akkor rendelik meg, 261