Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

kétségtelenül a leghitelesebbek és a szokásnak ezt a korszakát mutatják be a legszínesebben, a leggazdagabban. Intencióink szerint a tanulók dolgozatai még két időmetszet felvázolására is alkalmat adnak: az egyik a szülők idejének szokásai, a másik a nagyszülők kora. A házidolgozatok és több adatközlő kikérdezésével, a magam gyűjtötte adatok egybedolgozása után a májfaállítás és a májusi kosár ajándékozásának szokása Felsőtárkányon az alábbiak szerint folyik ma és zajlott le az elmúlt fél évszázadban. A SZOKÁS FELSŐTÁRKÁNYON

11 Községünkben a május elsejéhez kapcsolódó szerelmi ajándékozás napjainkban három formát ölt. A kisebb lányoknak májfát állítanak, a férjhezmenendőknek májusi kosarat visznek és a hagyományban gyökerező, ünnepélyes keretek között egyéb ajándékot adnak. 1. A máj fa a jelenben A neve: májusfa, álló májusfa, májusi fa, fa májfa, zöld májfa. Neme bükk, vagy gyertyán, azaz gyurtyánfa, minthogy ezek a fák „fakadnak" tavasszal a leghamarabb. Az erdő kezelőjétől, a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság helyi hivatalától veszik a fát, 5 — 10 forintért. „Bárcát váltanak rá", majd az erdész kijelöli a helyet, ahonnan elszállíthatják. Ezután a fiú, idősebb testvérével, vagy barátjával kikeres egy 6—8 méter magas „széplombu fát" és április 30-án délután vállon behozza a faluba. Hazaviszik először és megvárják az estét. Mikor besötétedett, hét óra körül „hordják", vagyis viszik a fát a kiszemelt lány házához. A kisebb fiúk oda viszik, ahol több pénzt várnak a fáért. A „májfavívők" beköszönnek: „Jó estét, elfogadják-e a májusfát?" Egyes házaknál azt tartják, hogy nem szabad visszautasítani és akármennyi fát hoznak a legények, elfogadják. Mások viszont „nem vállalják" a fát és ilyenkor a fiúk tovább viszik, újabb háznál próbálnak szerencsét. Ahol elfogadták a fát, a legények leteszik az udvarban és a lány szüleinek invitálására bemennek a házba. Nem szokták előre bejelenteni, hogy májfát visznek, de azért a lányos házaknál készülnek erre az alkalomra, kalácsot, süteményt készítenek, bort szereznek be, gondoskodnak arról, hogy tojás legyen otthon, amit a lány maga szokott megsütni, ha már elég nagy és el tudja készíteni a rántottát. A májfavívőket tehát megkínálják és a kisebbeknek pénzt is adnak, 20—40 forintot, ha rokon fiú hozta, annak többet. A pénz helyett egyéb ajándékot is adnak a legénynek, így borotva készletet, vagy inget, a kisebb fiúknak a zsebét is megtömik tojással, sőt festett tojást is adnak nekik. A vendéglátás végén a háziak megköszönik a májfát és a legények továbbmennek, viszik a fát a többi lányhoz, ahova a bandához tartozó fiúk akarják. A lány, anyja segítségével nekilát a már korábban beszerzett színes krepp papírt „elvagdosni", ollóval hosszú szalagokat vágnak a piros, fehér, zöld, kék, sárga, lila papírokból, majd aludni térnek. Hajnalban azonban már kelnek és „felöltöztetik" a fát, ráaggatják a színes papírszalagokat, szalvétákat és egy üveget kötnek rá, amelyben piros bor, vagy újabban málnaszörp, esetleg festett víz szokott lenni. A feldíszített fát a lány apja állítja fel férfi rokonai, esetleg a majfavívő, vagy a szomszédok segítségével. A kapufélfához kötözik, „hogy mindenki lássa", de a háziak titokban tartják, hogy ki vitte a fát. Ha több májfát hoztak, ezek sorba, a kapu mellé, a kerítésre kerülnek. 11 Ld. Bakó F., Felsőtárkány község lakodalmi szokásai. Ethn. 1955. — Felsötárkány a Bükk hegység délnyugati lábainál fekvő, kultúrájában számos archaikus vonást őrző település, a keleti palóc etnikai csoport egyik tagja, melynek földrajzi fekvése évszázadokon át biztonságot és kulturális elzártságot biztosított. 17* 259