Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Takács Béla: Parádi üveghuta parasztedényei az egri múzeumban

néven említik. Tulajdonképpen a gyógyszertárak számára készültek a ballonok, falusi háztartásokban való előfordulásuk esetleges, használatuk nem általános, azonban hitelesítésük, nagy méretük miatt helyet kaptak a kamrában, pálinkát, bort tartanak bennük. 3. A vegyes használati edények és tárgyak csoportjában elenyésző százalékban vannak képviselve az edények, de annál több használati tárgy található az összegyűjtött anyagban. Az előbbiekkel kapcsolatban mindössze háromféle edényről: tányérról, sótartóról és virágtartóról beszélhetünk,viszont a használati tárgyaknak egész sora áll előttünk: mángorlók, mécsesek, lámpák, lámpaüvegek, köpülőre való fedők, légyfogók, gyertyaöntők. Tányérokat az általam közelebbről ismert Zemplén-hegységi és bükki üveghutákban fúvott technikával állították elő. Gyűjtőutam során a parádi hutának ilyennemű terméke nem bukkant fel ugyan, feltételezem azonban, hogy a műhely kétszáz éves működése alatt szintén készített fúvott, étkezésre szolgáló üvegtányérokat. Bakó Ferenc gyűjtéséből két préselt díszítésű tányér található a múzeum anyagában. Mindkettő kerek talpú és testű, csipkézett szájperemű, oldalán mértani elemekkel dekorált, mély, mai elnevezéssel élve „kompótos" tányér. Az edény alján domború, angyalos magyar címer látható, „Isten áldd meg a magyart" felirattal. A tányér a préselt poharakkal egy időben, a milleneum idején készült. Sótartónak használta Bodony és Párád parasztsága a régi cukrászdák vagy éppen szállodai éttermek részére készült, fagylaltok, krémek tálalására szolgáló talpas poharakat.

30 A fehér, kék színű, vastag talpú, rövid szárú, hengeres testű zömök edények nagyon jól megfeleltek a konyhasó tartására. Széles szájuk, aránylag nagy űrméretűk lehetővé tette, hogy a sót akár marokkal, akár két ujjal könnyen kiszedjék belőlük. (17. kép.) A virágcserép kifejezetten a fazekasmesterség termékei közé tartozik, azonban a parádi huta mesterei üvegből készítették a hasonló célt szolgáló virágtartó edényeket. A 18. képen bemutatott darab különleges és ritka példány. A halványzöld színű, hengeres testű, kék szájperemű virágtartó oldala ugyanolyan díszítménnyel van ellátva, mint az előbbiekben ismertetett korsó és pincetokba való palack. A virágtartó alja belül kúposán képzett, lyukas, hogy a belehelyezett földből a felesleges víz kifolyjék.

13 (18. kép.) Tudomásom szerint csak a dunántúli részeken, Bars és Vas megyékben ismerik azt a jellegzetes alakú, üvegből készült mángorlót, ami a Párád környéki falvakban közönséges használati tárgy szerepét tölti be az asszonyok munkaeszközei között. A rendszerint zöld színű, gombához hasonló, kézi szerszámokkal formált mángorlók domború, tányérszerűen képzett alsó részéhez tagolt szár csatlakozik. (19. kép.) A szár tagolása elősegítette, hogy a mángorlót jól marokra lehessen fogni. Különleges példány a bemutatott mángorlók között a második darab, melynél a szár tagolását a rácsavart üvegszál képezi. A kis fül a tárgy felakasztására szolgál. Az eszköz nevéből következtethetünk, hogy mire használták ezt a ma már csak múzeum számára érdekes tárgyat. A kendervászonból készült férfi gatyák, ingek, női fehérneműk ráncolt részeit, egyáltalán minden olyan ruhadarabot, amit fa mángorlóval nem lehetett hidegen „vasalni", az aránylag súlyos üveg mángorlóval, ütögető mozdulattal simították ki. A mellékelt képen lévő mángorlókon kívül más formájúakat is találtam. Ezek ugyan nem erre a célra készültek, mert pl. az egyik, gyógyszertári mozsártörő darabja, a másik nagyobb üveg, köszörült, domború fejű dugója volt. Súlyuk és domború felületük miatt azonban nagyon jól megfeleltek a célnak ezek a „mángorlók" is.

12 10 A 17. képen látható sótartó oldalán ez a halvány, maratott felirat olvasható: Kékes Szálló. 11 A virágtartót Kovács Attila gyűjtötte Tiszanánán. 12 A Néprajzi Értesítő idézett cikkében hasonló alakú, fából készült simítókat, illetve mángorlókat is láthatunk. 248