Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Takács Béla: Parádi üveghuta parasztedényei az egri múzeumban

poharakon, ahol az edény hengeres testét apró, sűrű préselt gömböcskék díszítik. Ezeket az igénytelen, vásári, sőt bazárárunak számítható poharakat tömegével állította elő a huta. Olcsó, ugyanakkor tetszetős kivitelük miatt a falusi szatócsüzletek, vásárokon és búcsúkon áruló kereskedők rengeteg ilyen poharat adtak el még a század elején is. Hasonló a helyzet a vizespoharakkal, illetve csuprokkal. A félliteres, füllel ellátott csuprok ugyancsak préselt technikával és díszítésekkel készültek, legtöbbször átlátszó vagy halványkék színben. A díszítmények között egyaránt megtalálhatók a növényi ornamentika elemei és a figurális ábrázolás: búzakalász, tulipán, különféle virág, parasztmenyecske, csikós stb. (12. kép.) Átmenetet képeznek az ivó- és tárolóedények között a kulacsok. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a Párád környéki falvakban a kulacs elnevezést nem az általános értelemben vett, jellegzetes alakú, fából vagy cserépből készült ivóedényekre alkalmazzák, hanem a kisebb méretű korsókra, tájnyelven szólva: „kossókra" is. Ezek a kulacsok többnyire színtelen üvegből, fúvott technikával készült, gömbölyű, lapított testű, félliteres, fül nélküli, rövid nyakú edények, melyeknek kerek szájpereme simára van csiszolva. A kulacsokat egyaránt használták bor vagy pálinka tárolására és ivására. 2. A tárolóedények csoportjába a korsók, pincetokba való palackok, ballonok, tejesfazekak, befőttesüvegek tartoznak. A korsók vagy „kossók" meglepő nagy számmal kerültek elő a bodonyi házak kamráiból és padlásairól. Néhány nagyon szép, XVIII. század végéről való darabot is sikerült megszereznem a múzeum számára. Ezekre az edényekre szintén érvényes a bevezetésben leírt megállapítás, hogy ti. a régebbi darabok díszítéssel, a későbbiek díszítés nélkül készültek. A 13. képen látható fül nélküli korsó, a huta XVIII. századbeli termékeinek egyik szép példánya. Az enyhén lapított testű edény bemélyedő ovális fenékkel, külön ráillesztett rövid nyakkal, színtelen üveganyagból készült, fúvott technikával. Oldalát sűrű, koncentrikus körökben elhelyezett, alig kitapintható domborulatok díszítik. A nyaki résznél a plasztikus dísz félköríves formát képez. Ezt az edényféleséget — éppen díszítése miatt — formába fújva állították elő. A szétnyitható forma átlyuggatott bádoglemez volt, amelynek köralakú nyílásain a képlékeny üveganyag a fúvás által kinyomódott. A 14. képen bemutatott, XIX. századból való füles korsó alakja azonos az előbbivel, díszítés azonban már nincs rajta, a színe halványzöld. Egy másik darab halványbarna színben készült. A pincetokba való palack inlább a polgári vagy főúri háztartások felszerelései közé tartozott. Ezen a néven a falusi szóhasználatban nem ismeretes. A szögletes testű, 2—3 literes edénynek egyszerűen „üveg" a neve Bodonyban vagy Párádon. A 15. képen látható, formába fúvott palack plasztikus dísszel, ugyanolyan technikával készült a XVIII. század végén, mint az előbb ismertetett korsó. Tejesfazekat nem volt nehéz találni a mátrai falvakban. A huta ebből az edényfajtából szintén nagy mennyiséget bocsátott a kereskedelem, illetve a vásárlóközönség rendelkezésére. Tejesfazékból, mert állandó használatban volt, könnyen tört, sok kellett a falusi háztartásokban. Ezt az edényfajtát nem vásárolta más csak a parasztság. Általában 2—3 literes nagyságban, színtelen, ritkábban barna színben készültek a benyomott vagy kerek talpú, gömbölyű, kiszélesedő testű, hengeres nyakú edények. A szájperem megerősítését szolgálta a ráhelyezett dupla karima. Ha nem voltak használatban a tejesfazekak, ugyanúgy a karóra vagy az ágasfára kerültek, mint a cserépből készült társaik. (16. kép). A befőttesüvegek alakja teljesen azonos a tejesfazekakéval csak kisebb űrmérettel, átlátszó vagy halványzöld színben készültek. Tárolóedények közé tartoznak az irodalmi nyelven ballon néven ismeretes nagy méretű, 5—6 literes, hengeres testű, szűk nyakú, rendszerint hitelesítő pecséttel ellátott üvegek. A ballon elnevezést falun nem alkalmazzák ezekre a tárgyakra, legfeljebb „nagy üveg" 245