Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)
igen jó arányérzékkel festették a zászlókat. Ezek a kompozíció tömegét nem rontják hanem inkább teljessé teszik azt, azáltal, hogy a zászló piros-fehér-zöld színei megfelelnek a virágkompozíció alapszíneinek. Ez utóbbi két típus előhírnöke a későbbi alkalmi feliratos és figurális díszítésű tányéroknak, amelyek már az újabb korszak művészeti elképzeléseit mutatják Az edények között általánosan elterjedt népi fazekas-kancsóra emlékeztető formák gyártásával már az ötvenes esztendőkben is foglalkoztak Apátfalván. A 1. és 2. sz. képekkel kapcsolatban jegyeztük meg, hogy a díszítési kísérletek más irányúak, mint a formák, amelyek kétséget kizáróan népi eredetűek. A 16. sz. képen bemutatott kancsó tömegében és karakterében hasonló az előbbiekhez. Ezen azonban már a kornak megfelelő művészi felfogású díszítést alkalmaztak, így a forma és díszítmény teljes összhangban van, amit a felirat és a gyártási évszám sem bont meg. A kézzel festett virágok ebben az esetben is koszorúszerűén komponáltak, de nagyobb eltérést mutatnak az előbbi edények díszítésétől. Művészeti felfogásában az egy újabb korszak kezdetét jelenti, amely Apátfalva esetében egybeesik a bérlő személyében bekövetkezett változással, valamint az 1867-es kiegyezéssel megindult fejlődési szakasszal. A vizsgálat tárgyává tett edények korának meghatározására két támpontot vettünk figyelembe. Az első szerint mindazokat az edényeket idesoroltuk, amelyek bélyegzőiben előfordult a „Földváry" név és a helység neve. A másik csoport jegyei csak „Apátfalva" szövegűek, de betűtípusaik és azok mérete akkor, illetve a szabadságharc előtti korban voltak használatosak. A korábbi, 1850-es évek előtti edények különválasztását a díszítés módjának, szerkezetének összehasonlításával állapítottuk meg. A Földváry korszak utáni haszonbérlők olyan bélyegzőket használtak, amelyekben nevük, vagy más különleges jegyük foglalt helyet, így ezeket annak megfelelően csoportosíthatjuk és dolgozhatjuk fel. Az Apátfalvi Kőedénygyár tányérjai és edényei gazdag változatuk ellenére is egységes díszítésű formavilágról, művészeti szemléletről tanúskodnak. Ez a karakteres díszítési mód és bátor színhasználat a környező vidék gyárainak készítményeire is hatással volt. A nagyszerű művészeti eredmények és a fokozódó termelés ellenére sem tudta Földváry Sándor megoldani a gyár gazdasági problémáit, ami a haszonbérlet megszűnését mozdította elő. Az egri Papnevelő Intézet gazdasági vezetősége ezért újabb bérlőt keres, akinek tíz esztendőre kívánja az apátfalvi gyárat a hozzátartozó egyéb javakkal bérbe adni. Ezt bizonyítja az 1866-ban megjelent hirdetés. 27 A sorozatosan megismétlődő hirdetések, az új bérlő ilyen eszközökkel való keresése mutatja az intézet vezetőinek álláspontját, a legkedvezőbb megoldás keresésében, amikor bár kisebb összegért, de hosszabb időre akarják bérbeadni a most már jól felszerelt és megfelelő szakmunkásokkal rendelkező gyárat. Molnár László 27 Eger (hetilap) 1866. 35, 36, 37. számokban a 296, 312 és 319. oldalakon, „Hirdetmény — Az egri papnevelő intézet birtokaihoz tartozó, a Borsod megyében bekebelezett Apátfalva m. városában létező kőedénygyár, hozzátartozó malmokkal, lakással, % úrbéri telket tévő szántófölddel, folyó 1866-ik évi december 1-ső napjától 10 egymást követő évre haszonbérbe adandó, — írásbeli ajánlatok f. évi október 15-ig az intézet igazgatóságához beadandók, hol a szerződés föltételei is megtekinthetők. — Eger augusztus 20-án 1866. — Igazgatóság". 230
