Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Ringelhann Béla: Az egri megyei kórház
A gyógyszertári szekrények barnára pácolt, fényezett tölgyfából készültek. Az egyes szekrények szélein függőleges, az alapból kiemelkedő feketeszínű betét van elhelyezve, amely úgy hat, mint az épületeken a lizéna. Az oszlopszerű hatást fokozza a betétek alján lévő egyszerűbb lábazati faragás és felül a korinthusi oszlopfő-dísz, mindkettőt finom aranyozás borítja. A három bejárati ajtó felett timpanont képeztek ki, ezek közepén egyik helyen óra, a másikon az alapító Erdődy arcképe, a harmadikon az élet fonalát sodró, gömbölyítő és elvágó Párkák láthatók. A terem közepén lévő két ún. „táraasztal" egyszerűbb kivitelben készült. A berendezést, minden valószínűség szerint, a XIX. század elején készítették. 1828-ban a kórházban kisebb építkezések folytak, rendbehozták az előző években keletkezett tűzkárokat. Ugyanekkor a gyógyszertárban is végeztek átalakításokat és kicserélték az összes polcokat és szekrényeket. A krónikás elmondja, hogy 194 tölgyfadeszkát kaptak ajándékba az érseki erdőkből. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ekkor készítették a ma is használatban lévő szép berendezést. Ez az időpont egybeesik a klasszicista ízlés meghonosítójának, Pyrker püspöknek egri letelepedésével. A terem három falára a boltívek által szabadon hagyott mezőkben a szekrények fölött dekorációs festmények készültek, feltehetőleg a XIX. század végén, vagy a XX. század elején. Az egyik keskenyebb falmezőben egy romantikus várrom, előtte folyó, amely talán Trencsén várát és a Vágót ábrázolja. Vele szemben a másik falon ugyancsak várrom, lehet, hogy az előbbi más nézőpontból. Az egykori utcai bejárattal szemközti falon 3 csoportban gyógyításra használt növényeket festettek, amelyek között megtaláljuk a gránátlamát, gyűszűvirágot is. Értékes felszerelési darabja a gyógyszertárnak a táraasztalokon elhelyezett, két XIX. század közepétől való klasszicista „iker" taramérleg, amely ma is igen pontos és mindennapi használatban van. Egyiken a karok felett Aesculapiust, a másikon ugyanott Hygieiat, a gyógyítás görög isteneinek szobrát látjuk. A két félkörívben hajló kar két-két mérleget tart (lásd a 19. sz. ábrát). Külön értéket képviselnek a gyógyszertári üveg- és porcelánedények a XIX századból. Az üvegek Bécsben készültek, különböző méretben, megrendelés szerint. Mindegyiken óarany gránátalma-díszítés van a signatúra (a gyógyszer neve) felett. A porcelánedények ugyancsak Bécsben készültek megrendelésre, különböző méretekben, felül sárga, oroszlánfős dísz van rajtuk, ez alatt a signatúra (lásd a 20. sz. ábrát). Újabban sikerült megtalálnunk egy nagy mozsarat, amelyet a gyógyszertárban használtak. Alakján, díszein felismerhetők a klasszicista íalés vonásai.Két oldalán díszes fogantyúk, középen a hagyományos gránátalma, alul körbefutó szőlőfürt és szőlőlevél díszítik. Felirata: „Sub provisore R. Fr. Adalberto Való, 1855", vagyis Való Béla gyógyszertárvezető működése alatt készült (lásd a 21. sz. képet). A gyógyszertár felszereléséhez a felszabadulás után, 1950—51-ben nagyon sok értékes, régi darab tartozott, gránátalmával díszített finom fajansz mensurák (mérőedények), egyéb porcelán- és üvegedények, fémeszközök és más használati tárgyak. A felszerelés egy része egy átmeneti időszakban részben veszendőbe ment, más részét különböző gyógyszertárakba osztották szét, ahol értéküket, gyógyítástörténeti jelentőségüket nem ismerve, kiselejtezték. Amióta a gyógyszertár a Megyei Kórház kezelésébe került, nagy erőfeszítések történtek az egykori felszerelés felkutatására, az idetartozó tárgyakat összeszedték és eredeti helyükre visszahelyezték. 1842-ben is renoválták a patikát, ekkor törték az ajtót az utca felé. Híres különlegessége volt a gyógyszertárnak az ún. „Egri víz", amelynek csak a színe emlékeztetett a vízre, igen erős, aromatikus alkoholos növényi kivonat volt. Ezt az italt Egerben és környékén nagyon kedvelték, sőt országos híre is volt, mint „gyomorerősítőnek", étvágyjavítónak. Jellegzetes kékeslila üvegekben hozták forgalomba, még az 1940-es évek végén is gyártották. Hosszú pereskedés folyt a XIX. században az „Egri víz" receptjéért, melyre a volt Jezsuita patika jogutódai is igényt tartottak. Végül a per az Irgalmasok javára dőlt el, akik több kiállításon is sikert értek el készítményükkel, így 1904-ben Bécsben aranyérem, 1907-ben Pécsett ezüstérem kitüntetésben részesültek. 210
