Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története. (II. 1791–1965.)

tékü építkezés gondolata? ez azonban csak remény maradt. Mintegy harminc esztendőn át nem ösztökélte Eszterházyt az egri termálfürdő bővítésére, korszerűsítésére, még látogatottsága és jóhíre sem.

4 Pedig éppen egyik előde, gróf Erdődy Gábor püspök is, „különböző kúrák" formájában használta a püspöki udvarban az egri melegvizet, — Fridrich chirurgus javaslatára.

5 Az Eszterházy-korszak levéltárban gondosan megőrzött gazdasági számadásai, mintegy 30 esztendőn át csak arról adnak számot, hogy a nagyobb fürdő, a „Balneum Május" épületén a szükséges kisebb javításokat végezték el a különböző iparosmesterek. Méltán panaszolhatta tehát az 1793-ban Egerben járt neves angol természettudós, Robert Townson, a „pompás melegvizű forrás" kapcsán, hogy bár fürdésre használják, de a fürdő „berendezése nagyon gyatra."

6 Végre 1791-ben Eszterházy elhatározta magát a melegvizű fürdő szerény mértékű bővítésére s a meglévő fürdőépület helyreállítására. Decemberre el is készültek „a Meleg-vízről s Fürdő-házrúl való Delineatiók" s azokat a „Bauschreiber" be is mutatta a püspöknek, melyet az „jól vagyon" megjegyzéssel jóvá is hagyott.

7 Az egri érseki gazdasági levéltár tervtárában sikerült megtalálnom e tervezett építkezés terveinek egy becses darabját, melyet a püspökségnek ezekben az években legjobban foglalkoztatott mestere, Francz József építőmester készített.

8 A színezett tervrajz, a régi, törökeredetű nagy nyolcszögletű fürdőmedence épületétől északra, két kis fürdőhelyiség K-Ny irányú metszetét ábrázolja. A jobboldali, a nyugati : már e tanulmány első részében ismertetett, 1741-ben, Erdődy Gábor által építtetett „unica caldaria cella", (a mai ún. 5. számú „tükörfürdő") s a baloldali, a keleti fekvésű pedig, az éppen építeni tervezett másik melegvizű fürdőhelyiség. A rajzon is jól és határozottan feltűnik az Eszterházy-féle építkezés bővítés jellege, mert a két egymásmelletti helyiség falazata egymástól eltérő színnel van feltüntetve és világosan felismerhető a korábbi létesítmény felmenő falának vonala, a hozzá-, illetve melléépítés alatt. E helyiség közepét is, — akár az Erdődy-félénél, — a melegvizű fürdőmedence foglalja el, közvetlenül rátelepedve egy felbugyogó forrásra. A falak mentén pedig mintegy 1 méter széles padka húzódott, melyet a fürdőzők pihenésre, üldögélésre használtak s ahonnan lépcső vezetett a medence vizébe. A helyiség a tervrajzon, az 1741-ben épült társához hasonlóan, 5,5 méter széles. Valamilyen oknál fogva, a terv módosítottan, 30 cm-rel szélesebben épült meg. Ezt az Extra-Badot is félgömb-boltozat fedte, — a legmagasabb pontján egy köralakú nyílással, mely a felszálló pára elvezetésére szolgált. Ez a különfürdő ma is megtalálható a gyógyfürdő épületében. Medencéjét azonban az első világháború után betonfödémmel fedték le és öt kádfürdőszobát alakítottak ki rajta. E különfürdő déli fala és a török-fürdő északi fala között egy szűk, szabálytalan téglalap alaprajzú térség keletkezett. Tudjuk, hogy e különfürdőszobához is egy „kamra"fa, azaz vetkőző helyiség csatlakozott. Pillanatnyilag azonban, — falkutatás nélkül, — nyitott kérdés marad, hogy — a másik Extra-Bad mintájára, — itt, e falközben rendezték-e be a vetközőhelyiséget, vagy az csak a másik különfürdő bejárati folyósójául szolgált és tőle 3 EÁL.— EÉGL. Liber nr. 37., 43—44.1. 4 Bél Mátyás: Notitia Comitatus Hevesiensis. Orsz. Széchenyi Könyvtár. Kézirattár. Fol. lat. nr. 3376. — EÁL. Heves megye közigazg. iratai. 1764. Nr. 37. — Dombi S. 15. 1. 5 Lásd a 2. jegyzetet. 6 Robert Townson 222. 1. 7 EÁL.—EÉGL. 258. rsz. December 10. Nr. 81. 8 EÁL.—EÉGL. Tervtár. II. 140. с 8a EÁL.—EÉGL. Liber nr. 85. 124. 1. 166