Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–65) III.

XV. század 70-es éveiben épült palotát — a kor színvonalának megfelelően — felszerelték vízvezetékkel is.

48 E feltevésnek a vízvezetékcsövek — anyaga, formája — sem mondanak ellent. A XV. században Budán már fejlett vízvezeték és vízkiemelő szerkezetek vannak. E kérdéssel Zolnay László foglalkozott legutóbb, elsősorban a rendszerek elvi kérdéseit vizsgálva.

49 Munkájában utal az ország más területein talált vízvezetékrendszerekre is (Esztergom, Eger, Pozsony, Pécs, Visegrád stb.). Pécs törökkori vízvezetékéről Gosztonyi Gyula közöl adatokat/

0 Zolnay László említett munkájában három rendszert említ : gravitációs vízvezeték, nyomószivattyús vízmű, taposómalom-meghajtással és a közlekedő-edények törvényén alapuló vízvezeték. Az Egerben feltárt vízvezeték gravitációs rendszerű, amelyhez azonban feltehetően egy vízemelő rendszer is tartozott. Ez juttathatta a mély kútból a vizet a csővezetékbe. Erre a feltételezett vízemelő rendszerre utaló adat ez ideig nem került elő. Az egri várban korábban talált — vörösfenyő és belül mázas vízvezetékcsövek — vízvezeték is gravitációs rendszerű volt. Korát a XVI. század második felére tették.

51 Ezek a vízvezetékcsövek nemcsak abban különböznek a várudvaron feltárt daraboktól, hogy belül mázasak, hanem formailag is jelentős különbségeket mutatnak. Ezek a különbségek és a kétféle darabnak aránylag megnyugtató korhatározása lehetőséget nyújt a máshol előkerült vízvezetékcsövekkel való összehasonlításra. A legkorábban készült középkori vízvezetékcsöveknek azokat a darabokat tekinthetjük, amelyek Óbudán kerültek elő. Ezek közül több darabot a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Vármúzeumban őriznek Budán.

52 Jellegzetessége a jó kézzel formáitság, az illeszkedő végek (csap- és hüvelyrész) pontos kialakítása, grafitszürke anyaga és a rajta található bélyegek/'

3 Feltehető, hogy az egri középkori püspöki palota építésekor készültek a várudvaron talált darabok (50. kép). Ezeknek formája, kidolgozása más mint a budai daraboké, kézzel formált, sárgára égetett, s csak az illeszkedő részeknél pontosabb a kidolgozás.

54 Ehhez hasonló formájú vízvezetékcsöveket őriznek még a Magyar Nemzeti Múzeumban, amely Szászváron (Baranya megye) került elő és a Győri Xántus János Múzeumban is.

55 A két tárgyalt csoport közti különbség minden bizonnyal a készítő műhelyek fejlettségéből adódik. Az Óbudán talált darabok bélyegei után bécsi és passaui árunak, az egri várban és az említett helyen találtak viszont helyi műhely készítményeinek tekinthetők.

56 A középkori püspöki palota kályháiról írt feldolgozásunkban már utaltunk az Eger és Buda közti kapcsolatokra (lovagalakos kályha, majolika padlótégla, a gótikus folyosó és a visegrádi palota kerengője közt mutatkozó hasonlóság részletformákban, zárókő). Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban. M.T.A. Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. XXII. k. (1958) 1—3. sz. 1—15. Gosztonyi Gyula: Pécs középkori vízvezetéke. Pécs. . . múzeumának 1941. évi értesítője. 30. Zolnay László: i. m. 8. — Pataki Vidor: A XVI. századi várépítkezés Magyarországon. 17. Az említett darabokat a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik: Az említett darabok mérete: H. 48 cm, átm. 11,7—12,2 cm, ill. 8,7 cm. Leltári számaik: 110/1928. 1—2. és 83/1888. 1—2. (A leltári adatokat Parádi Nándor és Fehér Géza bocsájtotta rendelkezésemre, e helyen mondok köszönetet segítségükért.) — Hasonló darabok nagy számban találhatók a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum gyűjteményében is. Az itt lévő darabok megvizsgálását Zolnay László tette lehetővé számomra, amiért köszönetet mondok. Az ezeken található bélyeget Holl Imre is közli a külföldi edényekről készült munkájában . . . Bud. Rég. XVI. 1955. 183, 186. o. A jelzett darab (50. kép) hossza 36 cm, átm. 10,5, ill. 9 cm. Ltsz.: V. 65. 23. 10. A másik darab a korábbi ásatások idején került elő, belül mázas. Ezekről a darabokról említés történik Zolnay említett munkájában és egy másik teljesebb dolgozatában is. (Zolnay László: Buda középkori vízmüvei. Történelmi Szemle. 1961. ív. évf. 1. sz. 16—54.) A győri vízvezetékcső hossza: 43,5 cm, átm. 14,2, ill. 10,7 cm. Leltári száma: 54. 1. 64. Őriznek ott egy másik, az egri mázashoz hasonló darabot is (ltsz. 54. 1. 65.) Az adatokért Uzsoki Andrásnak mondok köszönetet.) Az egyéni módon való formálás is a helyi készítés lehetőségére utal. 8 Az Egri Múzeum Évkönyve 113