Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–65) III.

A Földbástya feltárásakor jelentős mennyiségű régészeti lelet került elő. Az anyag rendezése, feldolgozása folyamatban van. Nagyobb része újkori, de akad közöttük néhány régebbi darab is. A középső nagy terem északkeleti sarkában ásott kutatóárok alsó rétegéből — törmelékes feltöltés — néhány Árpád-kori edénytöredék, a beszakadt boltozat alatti törmelékből pedig egy többszínmázas, kétfejű sasos kályhacsempe töredéke került elő.

15 A bástya belsejében kevesebb, kívül lényegesen több leletet találtunk. Számottevő darabnak számít az az ólomból készült bárca — posztójegy —, amelyet a térdszalagrendjelmondata és címer díszít (28. kép). Ilyen posztójegy az ország más területein (Buda, Győr) is előkerült.

16 A bástyát fedő felső rétegben — főleg a keleti oldalon lévő lejárat környékén — és a falakat kívülről fedő vastag, meredeken lefelé futó törmelékrétegben több alakos kályhacsempetöredéket találtunk. Ezek közül művelődéstörténeti- és ikonográfiái szempontból fontos leletnek számítanak a lovas vitéz, a kétfejű sas, valamint a Szt. Mihály arkangyal alakjával díszített kályhacsempék (29 — 30. kép). Hasonló érdeklődésre tarthatnak számot a mesterségek — lakatos, pék — jelvényeivel díszített, habán jellegű céhkancsók (31—32. kép).

17 FELTÁRÁS A TÖMLÖCBÁSTYÁBAN A Földbástyához közvetlenül csatlakozó Tömlöcbástya feltárása is elsősorban a helyreállításhoz igazodott, s csak a visszaállított XVI. századi járószintig mondható befejezettnek. A bástya feltárásának utolsó szakaszában a vár korai történetének szempontjából fontos építmény maradványainak körvonalai bontakoztak ki. A Tömlöcbástya udvarának keleti 15 Az Árpád-kori edénytöredékek leltári számai : V. 66. 6.1. 1—4.—A többszínmázas, kétfejű sasos kályhacsempetöredék és az azzal azonos füleki darab képét közöltük az „Egri vár feltárása" (Egri Múzeum Évkönyve, 1963. 164. 49. kép) és a „Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon") (Bud. Rég. XX. 179. 55. kép) с dolgozatainkban. Az elsőként említett munkában a Tömlöcbástya feltárása során talált több más leletről is említést tettünk. 16 Hasonló darabokat közöl Huszár Lajos: A budai várpalota ásatásainak éremleletei с munkájában. (Bud. Rég. XVII. 197—232.) Korukat a XVI. századra határozta meg. Egy az egrihez hasonló darab képét is közli (205. o. 3. kép. 1183. sz.). Egy másik hasonló angol csomagzáró bárcáról(?) is említést tesz (219. o. 1182. sz.). A koronázott címerpajzs 1., 4. mezejében háromhárom liliom, a 2., 3. mezőben három-három párduc (francia és angol) van. Az 1183. sz. darab másik oldalán a Tudor liliom látható. Mindkét darab bronzból készült és a budai vár ásatása során került elő. Huszár Lajos: Merchant's seals of the 16th and 17th centuries с dolgozatában részletesebben foglalkozik e témával és az ország különböző részein előkerült darabokat is közli (Folia Archaeologica XIII. (1961/187—194.). Megemlít három Egerben korábban előkerült darabot, képeiket is közli (XXXI. t. 1—2. és XXXII. t. 11.) a többi és az itt közölt győri bárcával együtt (XXXI. t. 4.). Megadja mindkét oldal köriratát és a bárcák átmérőit is (32 5—33 mm). A most közölt egri ólombárca átmérője is 33 mm. Leltári száma: V. 66. 4. 1. 17 Az említett kályhacsempék és habán jellegű céhkorsók várostörténeti szempontból is érdekes daraboknak számítanak. A kályhacsempékről készített feldolgozás az Arch. Ért. 1965. évi 1. számában jelent meg (Kozák K. : Az egri vár XVII. századi alakos kályhacsempéi.) Készítésük kora a század végére tehető, s feltehetően miskolci kályhások munkája. — À habán jellegű kancsók készítésének helyét, a mestereket nem ismerjük. A jelenleg folyó feltárás során már találtunk egy kiegészíthető, lila virágokkal díszített, gerezdes (csavart) oldalú, hasonló jellegű kancsót a gótikus palota elpusztult keleti részének területén. (Kozák K: Az egri vár feltárása (1957—62.). Az Egri Múzeum 1963. évi (1.) évkönyve. (132. 162. 42. kép.) Ez a darab is a XVIII. században készülhetett. A most bemutatott darabok közül az éppebb volt a kisebb, formája után a bokályok csoportjába tartozik. Kívül és belül fehér mázzal borított. Oldalán az alacsony talp felett karikából induló zöld levélkoszorú által körülfogott, sárgára festett perec, mellette egy-egy kifli. A készítés idejét a levélkoszorún kívül — nyakrészen — elhelyezett évszám, az 177. jelzi. Magassága 16 cm, a talp átmérője 7,7 cm. Leltári száma: V. 66. 2. 1. A másik edény jóval nagyobb lehetett. A fehér alapon zöld levélkoszorú által körülfogott szerszámok (üllő, harapófogó, kalapácsok) színezése egyező az előbb leírt darabbal. Készítése ennek és a lelőkörülményeknek alapján ugyancsak a XVIII. század második felére tehető. Magassága 12 cm. Leltári száma: V. 66. 3. 1. 104