Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

temetőn túl is hasonló, szabálytalan formájú folt rajza látszik, valószínűleg kert, minden megjelölés nélkül. A másik kérdés az, hogy a 13. és 14. sz. telket a Bekény jobbágyok használták-e, vagy saját kezelésű, allodiális birtokuk termésének elnyomtatására és raktározására maguk a földesurak. A későbbi viszonyokból ez utóbbira lehet következtetni. Ez esetben viszont indokolatlan, hogy az Almásy allodiumhoz nem mértek ki kertet, illetve kerteket. A 15. sz. telekhez a következő megjegyzések fűződnek. Az egyik felsorolásban Kovács-nak volt írva, de ezt áthúzták és Kelemenre javították. A másik telekjegyzéken „fundus Kelemenianus"-ként szerepel, de a rendezés Bekény Zsigmond részére juttatta. A 16. sz. telek a Kovács hadé és ha az egyik jegyzéken olvasható „fundus Kovács St" úgy érthető, hogy Kovács István telke, akkor megtaláltuk az 1666. évi nemességszerzők egy másik testvérének, Istvánnak a telkét, amely viszont azonosnak látszik a zálogba vett Kelek Péter fundusával. Ez egyébként igen nagy telek, a régi mértékben számítva 2 128 négyszögöl. A 17. sz. telek megjegyzése „fundus Kovács Ma.", „fundus Kovacsianus", a Kovácsok eddig ismert negyedik nagy telke. Neve valószínűleg az 1670-ben nemességet nyert testvérek közül Mártonnal hozható kapcsolatba. A 18. sz. telek Bekény Zsigmondé. A 19. sz. fundus Bekény Istváné. A 20. sz. telek Almásy Jánosé. A 21. sz. telek Bekény Istvéné. A 22. sz. telek korábban Kovács fundus volt, de a rendezés Almásynak juttatta. A 23. sz. telek Almásy Jánosé. A 24. sz. telek, mely az út és a patak között húzódik, a Kovácsoké volt, de Hellebronth tulajdonba került. A 25. sz. telek, tulajdonképpen egy szöglet, a famíliák közös tulajdona, itt áll a molnár háza. A 26., 27., 28. sz. telkek a szöveges leírásokban nem szerepelnek, de az összesítésekben igen, „extra fundos" megjegyzéssel. Úgy látszik, hogy a kb. 1 jobbágyteleknek megfelelő külön fundust a három részbirtokos ekkor hasította ki magának egyrészt a beltelkek használatában mutatkozó különbségek pótlására, másrészt a saját kezelésű allodiális külső telkek tartozékaként, az azt megművelő zsellérség elhelyezésére. A belterület birtokviszonyainak „rendezése", a telkek felmérése és újraelosztása tehát balul ütött ki az armalista nemes részbirtokosok, a Kovácsok és Kelemenek számára. A rendezés előtt a Kovácsoknak 8 telke volt (az 1., 7., 8., 12., 16., 17., 22. és 24. sz.), melyből a 7„ 22. és 24. számúakat át kellett adniok másoknak. Részben ezek kárpótlásaként, de a jogos 150 öl kitöltésére is, megkapják a Kelemenek 11. sz. telkét. Tekintve a Kovács család tagjainak nagyobb számát, szemben a nemes Kelemenekével, feltételezhetjük, hogy a 11. sz. telken ekkor már jórészt Kovácsok is laktak, akik a 12. sz. fundusról terjeszkedtek át ide és ezt a foglalást törvényesítette a telek átadása. A Kelemenek eddigi 3 beltelkükből kettőt, a 11. és 15. számút elvesztenek és csak a 2. sz. fundusuk marad meg, vagyis beltelkeiknek alig felét tudják csak megtartani. A nagybirtokosok járnak jól, akik érvényesítik jogaikat és visszaszorítják a számbelileg állandóan szaporodó kisnemeseket, különösen a Kovácsokat és ezzel megkezdődik ezek telkeinek folytonosan zsúfolódó beépítettsége. 203