Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén
KÖZÉPSŐ-OLIGOCÉN NÖVÉNYMARADVÁNYOK EGER KÖRNYÉKÉN A hazai oligocén flórák két jól elkülönülő típust képviselnek. Az egyik legszebben a Kisegeden van kifejlődve. Ezt a flórát alsó-oligocénnek tekintjük és ezzel a kormegállapítással a geológusok is egyetértenek. Ugyanezt a flóratípust találjuk Óbuda környékén is, több rétegcsoportban. Itt a növények részben budai márgában, részben kiscelli agyagban és részben a kisegedihez hasonló palában fekszenek. Ezeket a rétegeket a különböző szerzők nem egyformán értelmezik. A budai márgát általában felső-eocénnek, ritkábban alsó-oligocénnek tekintik, a kiscelli agyagot pedig középső-oligocénnek. A kisegedi palának megfelelő kifejlődésű csillaghegyi rétegek flórája annyira megfelel a kisegedi flórának, hogy korban azzal megegyezőnek kell tekintenünk. (Andreánszky, 1963, 231). Miután a budakörnyéki lelőhelyek flórája még annyira sincs feldolgozva, mint a kisegedi rétegeké, részletes összehasonlítást köztük nem tudunk tenni. Annyi azonban már a mai napig is világossá vált, hogy a vezérelemek (Castanopsis furcinervis (Ross m.) Kr. et W1 d., Zizyphus zizyphoides (U n g.) Wld., Abelia quadrialata Reid & Chandler, Dryophyllum sp. stb.) azonosak. Tehát a budakörnyéki flórák a kisegedivel nagyobb vonásokban megegyeznek. Ez természetesen nem bizonyítja a rétegek teljes egykorúságát, csak annyit, hogy a rétegsor lerakodása alatt a flóra nem ment keresztül lényeges változáson. A kiscelli agyag, a hárshegyi homokkő, a budai márga több geológus felfogása szerint nem jelentenek különböző kort, inkább csak különböző fácieszeket. A másik flóratípus főlelőhelye hazánkban a Wind-gyári agyagbánya Eger mellett. Ennek kora távolról sem annyira rögzített, mint a kisegedi rétegeké. Felfogásunk szerint az alsó és középső rétegek még feltétlenül a katti emeletbe és így a felső-oligocénbe tartoznak, a felső, maradványokban leggazdagabb rétegek pedig az oligo-miocén határára tehetők. A többi felső-oligocénnek tekintett hazai flóra (Csörög, Salgótarján stb.) egyelőre nem nyújt annyi támpontot, hogy kormegállapításuk kétségtelen lenne. A kisegedi és a Wind-gyári felső rétegek flórája közti nagy eltérés arra mutat, hogy a közöttük lezajlott időszakaszban a flóra nagyobb átalakuláson ment keresztül (Andreánszky, 1965). Óbuda környékén olyan flórát nem ismerünk, amely a Wind-gyári flóratípus jellemvonásait mutatná, illetve olyant, amely kétségen kívül felső-oligocénnek volna tekinthető. A közbeeső idő flórafejlődését tehát csakis Eger környékén tudjuk nyomon követni, ahol a két lelőhely (a kisegedi pala és a Wind-gyári rétegek) egymás közelében (kevesebb, mint 3 km) fekszik és a rétegek konkordánsan települnek, jeléül annak, hogy közben denudáció nem folyt. Sajnos, a köztes rétegekből csak nagyon kevés növénymaradvány került elő. Legányi Ferenc gondos kutatásainak 7
