Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról

H. Mitscha-Märheim feltevését elfogadva is kapcsolatba hozhatók a Linzzizlaui temető avar tárgyai és a 74. sír avar halottja a Csallány Dezső által találóan felemlített történeti eseményekkel: a pannóniai bolgárok 631. évi lázadásával és kivándorlásával, (majd bajuvár területen nagy részüknek a lemészárlásával és kifosztásával).

82 A linzi 74. sír rozettáinak készítési idejét a fentiek alapján a VII. század első harmadánál későbbi időre nem tehetjük. A tarnamérai ezüst rozettákat, ill. az ezüst lemezes övet, a legközelebbi analógiák datálását figyelembe véve, tehát szintén a VII. század első harmadára keltezhetjük. Az avarkori íjcsontokkal Cs. Sebestyén Károly alapvető munkássága után elsősorban Csallány Dezső foglalkozott. 25 éve megjelent tanulmányában már hangsúlyozta, hogy időrendi tekintetben az avarkori íjkarok csontborításai, pontosabban ezek végeinek szélességi méretei kormeghatározó értékűek.

83 Más helyen ezt részletesebben kifejtve a szélességi méretek fokozatos nagyobbodását állapítja meg a VI. század végétől a VIII. század elejéig. A legkeskenyebbek 17 mm körüliek, a legszélesebbek elérik a 41 mm-t és a VIII. századi griffes-indás díszű, öntött övdíszek környezetében szerepelnek. A legkorábbi íjkarok végeinek szélessége szerinte átlagosan 23 mm. A VII. század második felében készített, négyzetes lemezű kőbetétes övdíszekkel 28 — 31 mm széles íjkarok jelentkeznek.

81 Amint láttuk, a tarnamérai íjkarok végeinek szélessége 25,5, ill. 22,5 mm, azaz átlagosan 24 mm. Ez a szélességi méret, Csallány időmeghatározásait figyelembe véve, az 1. sír íjának elkészítését legkésőbb a VII. század első harmadára keltezi. A tarnamérai 1. sír halottjának íja és tegezének ezüstdíszes öve tehát lényegében egyidőben és viszonylag korán; a 610 —620-as években készült. Bár a relatív kronológia szerint időben bizonyos előbbre állást az 1. sír esetében eleve feltételezhettünk (az 1. sír a temető 2—4 sírjainál előbb létesült, s a benne fekvő ember érett férfikorban hunyt el, szemben a 2 — 3 sírok gyermekkorban elhalt lakóival), — meglepetésünk mégis indokolt. Hiszen az 1. sír eddig vizsgált tárgyainak készítése ideje a többi sírok leletanyagával egybevág: a 630—670-es évek által határolt korszakba. A kérdést újra megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy az 1. sír ezüstös öve és bronz díszes öve nem készülhettek egyidőben. Miután az 1. sírban nyugvó férfi a rozetta-díszes övéhez, íjához (és nyilván tegezéhez) hozzájutott, legalább 20—25 év múlt el, míg a bronz lemezes övét elkészítették. Az 1. sír csontvázának életkorát tekintve megengedhető ekkora időtáv. Ha feltehetőleg 16—18 éves korában megkapta fegyverövét, íját és tegezét, akkor 40 felé járt, mikor a címerpajzs díszes övet viselni kezdte. Az avarkori kettős övet tartalmazó síregyütteseket érdemes volna időrendi szempontból aprólékosan elemezni, hogy világosan lássuk: milyen mértékben volt meg az avarságnál a fentebb említett szokás. László Gyula a VII. század lemezes és a VIII. század öntött bronz veretes öveit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a VIII. századi griffes-indás mintakincsű, öntött veretű övek a VII. századiakhoz képest a fejlődésben alacsonyabb fokot képviselnek. A VIII. századi övek vereteinek ugyanis nemcsak díszítő szerepük volt és a veretek száma is kötöttebb. A VII. századi avar népek övein a díszek elburjánzásának példáit láthatjuk, amikor a díszek számának már rangjelző szerepet nem is tulajdonítottak. A fejlődési folyamatnak azt a fokát sejtetik, ahová a késő-középkor steppei népei újra eljutottak: a díszövek viselete az alacsonyabb származású, szegényebb néprétegek körében is egyre szélesebb körben szokásban volt.

85 83 Csallány D., Arch. Ért. 90 (1963) 29—30. 83 Csallány, FA 1—2., 149. 84 Csallány, Arch. Ért. 73—75 (1946—48) 354—355. 85 László, Études. 178—185. 50