Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról

rabb jelenik meg a keresztvas, rövid tömzsi formában, aranyborítással. Ezek a VII. sz. első feléből valók. (Bocsa, Szeged—Csengéié stb.) Az első ilyen irányú kísérletek az avarkori kardok készítésénél a köznép keresztvas nélküli fegyvereivel egyidősek. A megnyúltabb keresztvassal bíró kardok a VII. sz. második felében jelentkező szablyákkal egykorúak. A legkorábbi-avarkori szablyák egy részénél a keresztvas közepe nem szélesedik ki rombusszerűen (csak enyhén csúcsosodó), a szárak igen rövidek és kerekedő élben végződnek. Ilyen a kiskassai szablya keresztvasa.

60 A VIII. századi szablyák keresztvasai nem ezekből a formákból vezethetők le, hanem olyanokból, mint a dunapentelei szablyáé.

61 Itt a középső rész a markolat és a penge irányába erőteljesen csúcsban kiszélesedik, a szárak viszont elvékonyodnak, végeik hegyben, vagy gömbben végződnek. Azt is mondhatnók, hogy az előbbi típusú (kiskassai) keresztvas-forma a fejlődés szempontjából csak kísérletnek tekinthető. A tarnamérai kard keresztvasa a középső részén alig észrevehetően szélesedik, de itt még csak nem is csúcsosodik, mint a kiskassai típus. A keresztvas szárai nyúlánkak, ebben a tekintetben a dunapentelei formához közelebb áll. De a szárak vége kerekedő élben végződik, csupán körvonaluk emlékeztet a dunapentelei keresztvas gömbös végeire. A tarnamérai kard keresztvasa sem a dunapentelei, sem a kiskassai típusú keresztvas-formák csoportjában nem sorolható, hanem önálló változat. Közelebbi rokonságot a VII. század első felének fejedelmi kardjai, pl. a Szeged— Csengelei kard keresztvasa felé mutat,

62 ahol a szárak és a középrész még egyformán keskeny, s a végek kerekedő fülben végződnek. A tipológiai fejlődés szempontjából a csengelei és a dunapentelei ill. a csengelei és a kiskassai keresztvas-formák közzé helyezhető; s talán ez az első, kezdeti lépés a fejedelmi kardok keresztvas-formáinak továbbfejlesztésére. Sejtésünknek nemcsak formai szempontból van alapja. Egy fontos adatról nem feledkezhetünk meg, s ez a tarnamérai kard keresztvasának anyagára vonatkozik. Helyesebb lenne itt az ellenző szót használni, hiszen bronzból öntötték ki és vékony ezüstlemezzel vonták be; kiképzésében tehát rangosabb külsőre törekedtek. Bronz ellenzős avarkori kard magyarországi gyűjteményekben tudomásunk szerint nincsen. A külföldi múzeumok anyagában is csak egyetlen párhuzamra mutathatunk rá: a jugoszláviai Aradac mellett feltárt kora-avarkori temető 85. sírjában találtak egy bronz ellenzős egyélű kardot.

63 Az ellenző formája kiskassai típusú. Az aradaci temető sírjait a leközlője a VI. század második felére és a VII. század első évtizedeire keltezi.

64 A 85. sír a temető egyik szélső, késői sírja. Benne olyan lemezes övgarnitúra volt, amelyet háromszög alakban préselt kerek dudorok díszítettek.

05 Csaknem azonosak az innen viszonylag nem messze, a Temes megyei Fonlak környékén talált ötvöslelet egyik préselőminta sorozatának a díszítő motívumaival.

66 A fönlaki lelet más préselő magja

67 a 640-es években földbe került akaláni kincslelet arany díszeivel

68 a legszorosabb vonatkozásba hozható. Az aradaci 85. sír övdíszei tehát a VII. század első felében készülhettek. fi0 Hampel, i. m. 276. t. 18. fil Fettich, Dunapentelei. I. t. 1. 62 Csal lány, FA 1—2., 130—131., II. t. tí;i

Nagy, S., RAD 8 (1959) 62., 65., XXVII. t. 1. 64 Nagy, i. m. 102. ,i5 Nagy, i. m. 62., XXIII. t. 4—12. 66 Fettich, Az avarkori. IV. t. 12—13. 67 Fettich, Az avarkori. IV. t. 2. 68 Âberg, N., Die Goten und Langobarden in Italien. (Uppsala 1923) 122., 253—254. fig. 47