Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról

RÉGÉSZETI LELETEK 1. Övdíszek. Bronz lemezből készültek, préselt díszűek. Két darab címerpajzs alakú, két darab kettős pajzsú (az egyik felerészben elpusztult, a másik a szélein végig töredékes) és egy nagyszíjvég maradt meg a garnitúrából. A nagyszíjvéget három szegeccsel erősítették az övre, a kettős pajzsúakat egy szegeccsel; ez utóbbiaknál nemcsak az alátétlemez, hanem a szegecs is megmaradt. A nagyszíjvég szíjszorítós része csak az alátétlapon épebb. A nagyszíjvég díszes lapjának mintázata pontvonásos keretben alul cseppidom, majd két kis gyűrű között körös mezőny kiemelkedő kereteléssel. A pajzs-alakú lemezek mintája : gyöngyözött (rovátkolt borda) keretelésű ötszögű, háromszögű és mandula alakú mezők. — A nagyszíjvég H.: 6,2 cm, Sz. : 2,95 cm. A címerpajzs alakúak Sz.: 2,38 cm, H.: kb. 2,5 cm. Kettős pajzsúak Sz.: 2,38 cm, H.: kb. 4,5 cm. (VII. t. 1-5, X. t. 5-7.) 2. Vas nyílhegyek. Az egyik példány kétélű, U-alakú töredék. A másik háromszárnyú volt. A harmadiknak csak a szára maradt meg. (VII. t. 8—10.) 3. Vasfokos. Vágóéle asszimmetrikus, inkább lefelé ívelődik. A köpű elliptikus, pereme kétoldalt felcsúcsosodó. H.: 9,5 cm. A vágóéi húrja: 6,45 cm. Nyílás: 2,6x2,1 cm. (Két részre tört a nyéllyuknál) (VII. t. 11.) 4. Vaskés. A pengehegy és a pengető, meg a nyélnyújtvány hiányzik. H.: 5,8 cm, Sz.: 1,6 cm. (VII. t. 7.) 5. Kard. Egyélű és laposra kovácsolt pengéje aszimmetrikus ívben hegyesedik. Letört markolatnyúlványának két oldaléle egyirányú ívben kiképzett, a markolatnak a pengehát felé látszólagos hajlatot kölcsönözve. A nyélnyújtvány egyik lapján szeg látható. A kard ellenzője bronzból öntött és vékony ezüstréteggel bevont. Az ellenző középen alig szélesedő, két vége kerekedő élben zárul. Pengehossz: 84 cm. Pengeszélesség a pengecsúcstól 20 cm-re: 3,5 cm, a pengetőnél: 4,3 cm. A fokéi hossza: 10,5 cm. Az ellenző hossza: 7,88 cm.

38 (VIII. t. 1-3.) 6. Gyürü. Négyszögű átmetszetű vastag bronzhuzalból készült. Végei nyitottak, de összeérnek. Átm.: 2.78x2,46 cm. Vast.: 0,34x0,36 cm. (VII. t. 6.) 7. Agyagedény. Kézzel formált, barnásszürke csupor. A szájperem széle vágott. Hiányos, de kiegészíthető az edény fala. M.: 15,8 cm, Szá.: kb. 10,5 cm, Há.: 13,1 cm, Tá.: 7,8 cm. A találók szerint a koponya mellett volt. (IX. t. 3.) A TEMETŐ BELSŐ IDŐRENDJE Már az összegyűjtött leletanyag, pl. a kerámia egyöntetűségét nézve is sejteni lehet, hogy korban egymáshoz közel álló sírokat ismertünk meg. A temetkezési szokások egységes jellege ezt csak megerősíti. Szinte bizonyosra vehető, hogy nemcsak az ásatás idején, de korábban sem kerültek elő lócsontvázak a homokbánya területén. Az állatok nélküli temetkezések és a sírba rendszeresen lehelyezett edények a ritus jellemző vonásaiként említhetők meg. A sírok tájolása csaknem azonos; az északtól való elhajlás szöge nem éri el az ÉNy-i irányt, de az ÉÉNy-i mellék-égtájon túlfordulnak. Véleményünk szerint a sírok ilyen tájolásában nem a déli irány (dél felé tekintés) szerepét kell látnunk. A megfigyelt esetekben Tarnamérán a halottak nem tekintettek déli irányba. Az 1. sír halottja DNNy-felé nézett, a 3. sír lakója pedig ÉKK-felé. Az arcnak ez a beállítása kétségtelenül szándékos volt, s utólagos, a föld nyomása okozta elbillenésre nem gondolhatunk. Ugyanis az 1. sír csontváza a DNy-i hosszanti síroldal felé kissé átlósan volt a gödörbe helyezve, a 3. sírban nyugvó pedig fejjel az ÉK-i A földmunkások a váz déli (azaz jobboldali) részén találták. 42